Miért szeretne mindenki kertes hàzban lakni?

Egy társasházban nem igazán tudsz teljes önmagad lenni, főleg a panelban. Nem hallgathatsz hangosabbat semmi, vagy nem moshatsz akármikor, vagy épp ellenkezőleg te hallgathatod a felső szomszéd cipőkopogásait, családi életét, akkor amikor mondjuk pihenni szeretnél.

Ha szerencsés vagy, akkor vastagok a falak, vagy csendes a szomszédod.

Engem pld az is feszélyez,ha kiülök az erkélyre és kinn ülnek mások is, vagy belátnak.

Ezek közül a kertes házban is előfordulhatnak részben, de ha jól megválasztod,hogy hol veszel, akkor ezeket ki lehet szűrni.

Jó lakóközösséggel mondjuk egy társasház is lehet teljesen élhető, de azért mégincs meg az az érzés, amikor otthon vagy és teljesen elengedheted magadat. kicsit börtönszerű.

Ez még azoknál a házaknál is így van, ahol túl közel vannak egymáshoz. Oda se tudsz úgy kiülni a kertbe, hogy teljesen egyedül legyél.

Jól kell költözni.

Én nem laknék kertesben.

Abban nőttem fel, nagyon tetszik a kényelem, hogy nem kell jégverem lakásba hazaérni, majd szerencsétlenkedni a kályhában a begyújtással, kapjuk a meleget. Nincs olyan, hogy kifürdi valaki a melegvizet, mert nem bojler van, hanem végtelen meleg víz. Ha valami elromlik, szólok a közös képviselőnek, és megcsinálják. Megáll a busz a ház előtt, és ami a legfontosabb: nem kell füvet nyírni, a kva kertet gazolni meg kapálni, nem kell havat lapátolni, fát hasogatni, semmit! Hazaérek a komfortos lakásomba, takarítom, főzök, és ennyi.

Ja, és van kamerarendszer, nem lopják a nem létező termést a kertből, meg az udvaron hagyott biciklit.

Az árvíz se önt el minket.

Azért mert nem szeretnék a szomszéd öregember fingását meg a felette lévők kölkeinek a vinnyogását hallgatni egész nap.

Normális életet szeretnének élni normális helyen, nem egy 50 négyzetméteres szarban nyomorogni 3 gyerekkel.

Aki nem csóró annak ne kelljen már pusztulatban élnie.

22 éven keresztül éltem kertes házban.

Hátsó füves rész, plusz volt 6-7 gyümölcsfa, egy fólia és elöl nagy virágoskert.

Nos, arról szóltak a szünetek, hogy ez érik az érik (vagy ment a hiszti hogy elfagyott és jaj nem lesz termés), befőzés, lecsóeltevés, lekvárkészítés, zöldbabszedés.

Munka után locsolni mindent, a 34 fokban füvet nyírni, gazolás.

Ősszel nem győztük a leveleket söprögetni.

Gyűlöltem! 7 éve egy 2 szobás újépítésű társasházban lakom és az életben nem akarok kertet látni.

Maximum egy kicsikét, ahol csak a füvet kell nyírni, meg van mondjuk 2-3 olyan fa, ami nem hoz termést.

De a büdös életben nem akarom azzal tölteni a nyarakat, mint gyerekként.

"Normális életet szeretnének élni normális helyen, nem egy 50 négyzetméteres szarban nyomorogni 3 gyerekkel."

El nem tudom mondani, mennyire támogatom, hogy mindenki, aki gyereket szeretne, az gondolkozzon így, mint te, és lehetősége is legyen kertesbe költözni. Mostanra eljutottam arra a pontra, hogy amint meglátom az első terhes nőt lófrálni a lépcsőházban, nekiállok új albérletet keresni, mert már hatszor végigcsináltam a fogzást meg a szeparációs szorongást és a dackorszakot, pedig 0 gyerekem van.

A többi részével a hozzászólásnak nem értek egyet. Számomra az a normális élet, hogy így, ahogy most vagyok, élek egy icipici lakásban egyedül, mert nagyobbat nem tudnék belakni, nincs is szükségem több helyre. Engedtessék meg nekem, hogy az általad pusztulatnak titulált OTTHONOMBAN anélkül éljek, hogy csórónak, meg prolinak legyek bélyegezve, csak azért, mert az életstílusomhoz mérten választok dolgokat, és ismerem azt a szót, hogy elég.