Van olyan, akinek az Alföld a kedvence és nem a hegyvidék?

Nemrég költöztem a Budai hegyekből az Alföldre és nagyon jó döntésnek tartom.

Lenyűgöznek a hegyek, de jó hazajönni az alföldre.

Én az Alföldön nőttem fel (most pedig Hollandiában élek) és a hétköznapi életem során egyértelműen jobban szeretem a síkságot. Ha meg kell másznom egy kis dombot, akkor egyből hisztizni kezdek. Ennek ellenére nagyon szeretem nézni a hegyeket és túrázni (amikor lelkileg előre fel vagyok készülve rá).

Petőfi.

Én dombos vidéken, a Bükk hegység lábánál nőttem fel. A síkságot is szeretem, de amikor például az Alföldön vagyok, furcsa érzés, hogy nincs semmi tájékozódási pont, egy hegy a közelben, amit már a távolból is látni lehetne. Lehet azért furcsa, mert itt nőttem fel, és itt a város több pontjáról is lehet látni a környező hegyeket, és be is tudom azonosítani őket, valamint azt is megszoktam, hogy itt ha felmegyek az egyik város melletti akár beépített domboldalra, akkor onnan látni a völgyben lévő városrészeket, illetve ha a völgyben vagyok, akkor pedig onnan látni a domboldalakon fekvő városrészeket.

Rám a család/barátok mindig azt mondják, hogy Petőfi-2 vagyok :D Mindenem az Alföld, egyszerűen megnyugtat a végtelen rónaság. A hegyes-völgyes, ottani sűrű erdős vidékeket nagyon nem szeretem, nyomasztóak számomra, nem tudnék megmaradni hosszútávon még egy tolnai-dombsági faluban sem. Jelenleg Pest déli részén élek kertes házban, de ha "kirepülök", mindenképpen egy alföldi faluban fogok letelepedni valahol Szabolcs-Szatmár-Beregben – nemrég derült ki, hogy egyik dédnagyapám egy Szamos-menti faluban született Szatmárban, Mátészalka mellett, lehet, hogy a "génjeimből" is ered ez a kötődés :)

Anyám. Nem szereti a hegyeket, a síkságot meg kifejezetten imádja.