Ez még belefér a normális kategóriába vagy ez már fóbia? Panel/társasház.

Társasházban lakok már évek óta de mostanában érzékelem, hogy nem tudok felszabadultan létezni. A ház kinézete és elhelyezkedése elég jó, teljesen megfelelő, de bizonyos dolgok mostanában elkezdtek aggasztani. Pontosabban kétoldalú a probléma: mások zaja, amit én hallok és az, hogy mások hallanak engem.

A felettem lévő lakásban pár éve egy pasi lakik, amúgy külföldi, de beköltözött hozzá valami nő és azóta minden héten hangosan szexelnek, volt rá példa, hogy egy nap 2 alkalommal is áthallatszott és még az azelőtti éjszaka is. Nagyon zavar, hogy a nőci hangos nyögéseit kell hallgatnom. Mostanában vagy az ő szexelésüket kellett hallgatni vagy hangos felújítást ugyanis felújították az egész házat és hónapokon át tartott. Annak se örültem, de úgy voltam vele, hogy legalább a ház jobban fog kinézni.

Ahol én lakok, az albérlet, de anyukám sem kertes házban lakik, ő panelban, hozzá hétvégére szoktam hazalátogatni és ünnepekre. Ott is nagyon sokszor kellett mások zajongását hallgatni, állandó felújítás, veszekedés, bútorok átrendezése este, gyerekek visítozása, mikor melyik történt éppen. Nem minden nap de bőven kijutott belőle.

Az albérletben sokáig viszonylag csend volt, de a szexelő párocskának köszönhetően most már sokkal kevésbé. Addig is volt zaj, de nekem a hangos arab zene reggel sokkal kevésbé volt zavaró mint ez, amit ők művelnek, de kinek hogy.

Nagyon zavarnak a zajok, de nem is csak erről van szó. Mostanában úgy érzem, hogy hiányolom az igazi privát szférát. Van privát szféra de közben nincs. Ha itthon vagyok, nagyon sokszor eszembe jut, hogy vajon mikor milyen zajokat kell megint hallgatnom vagy hogy vajon én mennyire vagyok hangos és zavaró másoknak és nem vagyok olyan felszabadult már mint régen. Ha zuhanyzok vagy félrehúzok egy széket mert valamiért nem férek tőle, már akkor is az jut eszembe, hogy vajon hallják-e. Ha bekapcsolom a tévét, akkor is. Amikor kimegyek a lakásból, akkor végképp megszűnik a privát szféra érzésem, mert valahogy olyan furcsa és kellemetlen kezdett lenni nekem, hogy amint kimegyek a lakásból, csak épp bezárom az ajtót, akárki jöhet-mehet fel-le a lépcsőn és találkozhatok rögtön akár öt emberrel is, pedig éppen csak kijöttem a lakásból tehát nem mentem messzire. Kissé az is fura nekem, hogy azt is tudják mások, hogy mikor megyek el vagy jövök meg. Ha szomszédok, akkor azért, ha felmegyek az ajtajuk előtt, akkor azért, ha a néni folyton kint kertészkedik, akkor ő meg azért. Ebben van egy kis túlzás, de biztos érti mindenkire, mire célzok.

Öt éve lakok itt és anyukám pedig 3 éve panelban (meg hát félig ott lakok én is) de csak mostanában kezdtek zavarni ezek a "problémák".

Most már néha vágynék egy kertes házra ahol nincs az mint a társasházban, panelban, hogy jobb oldalt, bal oldalt, alattam és felettem is van valaki és tuti nem kell másokat hallgatnom és másoknak se engem. Erre nem sok esélyem van amúgy, de mindegy mert eléggé magasak az árak és főleg jó környékeken.

Valami fóbiám lett szerintetek vagy ez normálisnak mondható?

Én vagyok túl kényes vagy ez másoknál is így van?