Miért kérnek rendszeresen szivességet olyanok, akiktől én nem?

Nem kell kiabálni, csak annyit mondani:

"Nem!"

Gyakorold otthon, tükör előtt, mert szemmel láthatóan nehezedre esik kimondani.

Ugyanez nálam is.

Beköltöztünk a faluba, próbáltam ismerősöket szerezni, de csak ilyen agyament lejmolókat találtam, akik azt nézik, kiből milyen hasznot tudnak hajtani.

Most, hogy hátraarcot csináltam, nekiálltak kibeszélni, meg görény dolgokat terjeszteni rólam. Mindezt úgy, hogy csomó mindent adtam nekik ingyen, meg segítettem.

Egy megoldás van, nem "lefele" kell ismerkedni.

Nálunk meg ketteske a városiak idejöttek öregapám egy csomó kerti szerszámot, kiskocsit, csinált nekik hintaágyat... és mi a hála uszították ellenünk a papát, meg a szomszédasszony rólunk hazudozott a papának. Az ereszt a mi telkünkre vezette, meg teleültetett mindent tujákkal, sövénnyel a telekhatárra. Ennyit a vendégszeretetről.

Ellenben volt olyan szomszéd, aki a papával jóban volt, és együtt mentek bevásárolni, és nagy segítség egy idős embernek autó híján, hogy a lisztet, krumplit, tejet néha segít valaki hazahozni, főleg, hogy azért bármikor segítőkész, és bármit bárkinek megjavított, ha úgy adódott sürgősen.

Azt javasolom a kérdezőnek, hogy ha nincs is semmire szüksége a másiktól, fogadja el, hogy falura költözött, itt az emberek segítik egymást, egymásra vannak utalva sokszor, itt így megy. segítettél a szomszédodnak, cserébe kérdezd meg "Milyen lett a kolbászotok?" Ha ahogy gondolom, fog adni nektek kóstolót egy kis szatyorban, itt így megy ez. Ha meg önző, akkor rá kell hagyni, vannak ilyenek, de városiként nem kellene falura költözve rögtön magadból kiindulni, városban senki nem törődik senkivel, éltem ott sokáig, a lépcsőházban a szinten a két szomszédomról nem tudtam semmit, nem hogy kölcsönkérjek. Viszont falun más a helyzet rómában, mint a rómaiak. Ha nem érsz rá, bemenni visszautasítod, ha nem tudsz olyan krumplit vinni, amit kért, előre visszautasítod, vagy megbeszélitek hova mész, azt hozol, ami van, jó e úgy?

Ne legyünk már óvodások.A városban ilyen szemlélettel el lehet éldegélni, de falun nem. Én sem rimánkodok, mert leszigeteltem a vízóraaknát a 6 házzal lejjebbi néninek INGYEN. Hálából hozott sörkiflit rá egy hétre. Így megy ez, próbálj picit többet beleadni a dologba, te is vedd igénybe őket, mikor szükséged lesz rá. mondd, hogy köszörülje meg a ácsi a fűnyíród pengéjét, vagy akármi, ha úgyis lenyíród náluk 2 szomszédból egy biztos megteszi. Legyen már picit jobb lelketek mások felé.

Ha meg nem tetszik hogy ez megy, vegyél egy több hektáros tanyát, azt nem zavarja senki a 'szent' nyugalmadat. Ha meg épp nem a te hibád, és visszafelé semmire nem megkérhetőek, mikor segítesz nekik, akkor illően utasítsd vissza.

De bunkózni nem ajánlott, mert ha sértődésből elkezditek egymás idegeit tépni, háborúzni, annyit nem ér 10 kiló krumpli

Nem az a probléma, hogy kérnek, mert vannak ilyenek.

Hanem 1-2 negativ tapasztalat után is folyton csak csinálod, utána meg bunkón és hülyén viselkedsz, mert eleged van, de ezt nem így kéne lekommunikálni.

Pedig egyszerüen csak ki kell hátrálni, hogy nem bocsi.

Mondjuk én ezt nem értem, pedig sosem voltam városi, hogy attól, mert valaki szomszéd miért kell, hogy bármi köze legyen a másikhoz.

Bár városban lakunk, de kertváros pici utcájában, gyakorlatilag falusias környezetben. A fél utcával köszönőviszonyban vagyunk.

Mi sem itt születtünk, én társasházban nőttem fel, 10 éve költöztünk ide.

Szóval valahogy ez nagyon durva nekem, hogy a szomszéd azzal indít, hogy nyírja le előtte a kérdező a füvet.

Nálunk ez úgy ment, hogy beszélgettünk a kerítés mellett, összebarátkoztunk, aztán utána jöttek (most figyeljetek!) NEM A KÉRÉSEK, HANEM A FELAJÁNLÁSOK!!!

Vagyis a másik először pl. adott az almájából. Ha elfogadtuk, akkor természetesen mi is viszonoztuk vagy nyitottak voltunk a kéréseikre.

Egyik oldalon egy akkor 85 ill. 92 éves házaspár lakik. Egyszer, nagyon alázatosan megkért a néni, hogy segítenék-e neki állványra felrakni a kimosott gyapjúszőnyegét. Mivel ugyebár a gyapjú megszívja magát vízzel, jó nehéz lesz, és magasra kell emelni. Én magasabb is vagyok, meg majd' 50 évvel fiatalabb. Nekem egy mozdulat volt föltenni, nekik lehetetlen feladat. Utána úgy hálálkodott a néni!

Szóval - és ezt most 5-ösnek írom - működhet így is a szomszédság! Hogy először nem kér, hanem ad. Ha a másiknak volt gyerekszobája, akkor ezután ő is viszonozza ill. segít, ha a szomszéd kér tőle. De a segítést nem tartja természetesnek, hanem hálás érte.

Nálunk ennek mentén alakultak ki a szomszédi viszonyaink. Ha a szomszédom azzal indított volna, hogy nyírjak füvet előtte, elsőre megcsináltam volna, de ha más alkalommal ő ezt nem viszonozza, akkor harmadik-negyedik alkalommal már biztos nem csináltam volna. Szóval a pofátlan embereknél előbb-utóbb behúztam volna a kéziféket. A 7. kommentben írt telefonos-autószerelős helyzetben valószínűleg goromba is lettem volna, ha ekkora suttyó a szomszédom.

Ha nem a cserébe valamit.

Nemetkell mondani, semmi kozuk az eletedhez!!!

Azt csinald amit akarsz, hanem akarsz akkor nem csinalod es kesz.