Miért nehéz felnőttkorban másokkal (idegenekkel) együtt lakni?

A kialakult egyéniségű emberek többsége nem hajlandó az alkalmazkodásra. Minél magasabb az életkor, annál kevésbé van meg erre a hajlandóság az emberekben.

Azért aki nagyon felnőttként társbérlővel kénytelen lakni, arról vélelmezheted hogy valami gáz van vele.

Életembe nem láttam még szűkölködő tanárt, szerintem ez csak valami kamu mítosz.

Szerintem ez nem csak felnőtteknél van így, hanem sajnos most már fiatalok között is egyre jellemzőbb ez a fajta hozzáállás. Ne értse félre senki, mindenkinek a maga döntése, hogy kivel, milyen keretek között stb. szeretne élni és én abszolút megértem azt is, ha valaki egyedül szeretne élni. Viszont, ha valamilyen okból kifolyólag úgy adódik, hogy egy másik emberrel kell összeköltöznie, akkor szerintem alap dolog a kommunikáció, az alkalmazkodás, a kompromisszumok. Hát sajnos nem mindenki gondolja így és nem mindenki képes ezekre.... Én egyetemista vagyok, évekig laktam kollégiumban és jelenleg is albérletben lakom együtt egy ismeretlen lánnyal és ezek alapján nekem többnyire negatív tapasztalataim vannak. Mindenkitől (=idősebbek, akik szintén laktak együtt sokakkal fiatal korukban) azt hallgattam, hogy mekkora buli lesz, mennyire szerették, mennyi jófej embert ismertek meg, együtt főztek, társasoztak stb., stb., és ehhez képest nekem óriási csalódás volt a kollégiumi / albis élet. Én azt vettem észre, hogy a többség ezt csak kényszerként éli meg, hogy fúj neki most össze kell költöznie egy másik emberrel... Sokszor már tényleg rosszul éreztem magam, mert pl. volt olyan lakótársam aki úgy kezelt mintha leprás lennék, került, ha otthon voltam inkább ki sem jött a szobájából, nem is köszönt, rám se nézett, csak és kizárólag messengeren keresztül tudtunk egymással kommunikálni (a kötelező dolgokra gondolok, mint pl. rezsi és lakbér fizetés stb.) miközben együtt laktunk. Volt olyan kolis szobatársam, akivel minden apró kis hülyeségen össze kellett veszni és lehetetlen volt vele értelmesen megbeszélni akármit is, mert mindenen megsértődött, hisztizett, toporzékolt legyen az akár csak annyi, hogy kinyitottam az ablakot, de ő csukott ablaknál szeretett volna tanulni. Most nem fogok felsorolni mindent, de a legtöbbször tényleg olyan problémáink voltak, amiket értelmesen meg lehetett volna beszélni és akkor nincsen belőle konfliktus, csak ez nagyon nagyon kevés embernek megy úgy vettem észre.