Van olyan köztetek, aki azért bánta meg, hogy Budapestről/nagyvárosból faluba költözött, mert a faluban nem fogadták be?

Kb. egy éve költöztünk Budapestről egy vidéki településre. Azt tapasztaljuk, hogy bár kedvesnek tűnnek az emberek, de igazából nem fogadnak be maguk közé. Az az alapállás, hogy ha nem itt születtél, akkor neked kuss. Mi csendben "tűrünk", de van pl. a falunak egy közösségi oldala, ahol látjuk,hogy ha valaki kedvesen megkéri, hogy ne égessenek szemetet az udvaron, mert a házba is beszivárgott és a pár hónapos kisbabája már köhécsel tőle, akkor arra az a válasz, hogy "ki a f..mondta, hogy költözz ide, húzzál vissza, ahonnan jöttél". Miért kell alkalmazkodni ahhoz, ami rossz? Itt mindenki azt csinál amit akar, éjjel-nappal flexel, szemetet éget. Gyomirtóval szórják be a kertjüket (nem, nem akik művelik, hanem a gyepre), olyannal, amit már a fél világon betiltottak, de anno valaki beszerzett belőle egy csomót és most osztogatja. Elöl szép kert, hátul a kutya fél méteres láncon. Szóval elég nagy csalódás van bennünk. Azért jöttünk ide, hogy egészségesebb környezetben éljünk, neveljük fel a gyerekeinket, de ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. A faluban mindenki ismer mindenkit, mindenki valamilyen rokonsági fokban van. Nem kicsi falu és nem szegény. Kifejezetten jómódú emberek laknak benne, néhány kivételtől eltekintve. Szerintetek ez a nagy magyar valóság, vagy kifogtunk egy nagyon bunkó települést? Kérem, aki válaszol, ne kötözködjön és oktasson ki. Kedves emberek vagyunk, alkalmazkodunk, nem a kakas kukorékolás, vagy a trágyaszag zavar, tudjuk,hogy ez a falusi élet velejárója, pont a természetközelibb élet miatt szerettünk volna falun élni. Valós tapasztalatokat, élményeket írjatok, illetve ha van, megoldási javaslatot.