Milyen dolgok utalnak rá, ha egy faluban valakit úgy kezelnek mint egy első számú közellenséget? Hogyan viselkednek vele?

Nyilván nem jogos. Ugyan nincs törvénybe beleírva, de nagyon megbetegíti a kirekesztett ember lelkét, ha a környezete kitaszítja. Szabadságában, mozgásában, részvételi jogaiban (pl. kultúrház, kocsma stb használatában) nem korlátozhatják, az már valóban nem lenne jogos. De az, hogy "csúnyán néz rád mindenki a faluban" az egyéni szoc problem.

Egyébként én voltam ilyen helyzetben, mikor kirekesztett a falu, ahol laktam. Apám volt ott a körzeti megbízott rendőr ráadásul, mindenki ismert minket, mi is ismertünk minden egyes lakost a községben.

Egyik gyerekkori barátom viszont rongálni kezdett a faluban: a felújított buszmegállót, egy játszóteret, parkoló járműve(ke)t stb. Elég húzós dolog volt. Sajnos úgy fordult az egész sztori, hogy minden rám terelődött, a "kedves barátom" még arról is gondoskodott, hogy néhány - korábban tőlem kölcsönvett holmimat (ruha, sapka, gördeszka stb) szándékosan otthagyjon a tetthelyszínen. Jó alaposan besározott engem, nekem pedig természetesen nem hitt senki. Még a saját apám sem, hiszen "ott voltak a cuccaid!" >> miközben én lehet hogy otthon sem voltam...

Mivel a haverom másik városban tanult, kb csak hétvégente lehetett látni a faluban. Én viszont oda jártam iskolába, ott éltem, ott mozogtam hétköznap is. A polgármester gyűlölt engem, a polgármester unokája pedig az osztálytársam volt. Az osztálytársam elmondta mindenkinek a suliban, a tanárok pedig szörnyülködtek rajtam. Apukám csalódott volt, és a mai napig azt hiszi, én rongáltam és garázdálkodtam. A falugondnok (aki próbálta helyreállítani a károkat) szintén utálattal nézett rám, és innentől kezdve kocsmatéma lettem, így már elmondhatom, hogy a falu összes gyereke, az összes felnőtt és a saját szüleim is kirekesztettek, mondhatni "közellenségként" tekintettek rám.

Ekkor 14 éves voltam még csak. Nagyszerű volt még ott laknom 6 évig, tényleg. Az udvarra sem mertem kidugni az orromat 2 évig.

Most 27 éves vagyok, és 20 évesen 30 km-rel arrébb költöztem.

Én városról falura költöztem. Utál mindenki a faluban első perctől.

Nem fogadják a köszönésem, rám se néznek pl a helyi önkormányzati hivatalban. A postás az utcán dobja ki a leveleimet, ha csomagom jött a kapu elé tette. Postafiókot kellett nyitnom városon.

Az utcabeliek lesnek mint a birkák. Ha kimegyek az udvarra, rögtön kijön legalább az egyik szomszéd és csípőre tett kézzel néznek. Van, hogy hoznak ki széket és leülnek, lesnek.

A legputrisabb tetű is, aki ruhával foltozza be a házát úgy néz rám mint egy csótányra.