Mennyi probléma szokott lenni lakótársakkal?

Nekem nem volt nagy gondom sose, ami konfliktus akadt, azt sikerült megbeszélni. Alapvetően mindenki igyekezett alkalmazkodni a többiekhez.

Kolis voltam, 4 fős szobában.

Amúgy nem értem, miért gondolod, hogy probléma szokott lenni? Vigyázz, ha előítéleteid vannak, nehogy bevonzzad azokat...

változó, de jobb, ha saját neműekkel vagy egy lakóközösségben, mert pl. ami egy srácnál még nem kosz, egy csajnál már lehet, hogy hisztit eredményez. meg teljesen másképp bulizik egy srácbanda, mint a lányok és ebből is lehetnek konfliktusok.

ami gond szokott lenni, az a tisztaság, mosogatás, nem fürdik, büdös, egész éjjel szól a tv, nem nyomja le a villanyt, barátai mindig nála vannak, hangoskodik, stb.

mindenkinek mások a szokásai, életritmusa, alkalmazkodni kell másikhoz. Ismeretlenről nem tudni, hogy valójában milyen, de legjobb hasonló gondolkodású, stílusú, érdeklődésű, mentalitású emberrel összeköltözni.

Laktam albérletben, az egyik egy lusta disznó volt, 100 kg fölött volt és egész nap alsógatyában feküdt a szobában, én ganajoztam utána, szinte sose mosogatott.. Ráadásul állandóan lenézett engem, mert vidéki vagyok, meg a szüleié volt a lakás, de 28 évesen még nem dolgozott, hanem eltartották. Még vásárolni se járt, mindent úgy rendelt.

A másikat nagyon kedveltem, nagyon jól kijöttünk, mindent meg tudtunk beszélni, nem volt vita se a kaján, se a tv-n, se a takarításon, együtt jártunk bulizni, egymás barátaival is jóban voltuk, megértettük egymást, sőt még egymás cuccait is hordtuk, ha előtte elkértük a másiktól. Vele a mai napig tartom a kapcsolatot, pedig olyan 200 km távolságra lakunk egymástól jelenleg.

Kollégiumban is laktam, az kicsit más mert egy közös szoba van, de szerencsére kétágyas szobák voltak. nekem 2 kolistársam volt, akikkel nem jöttem ki, az egyik egy okoskodó, mindent jobban tudó típus volt. a mániája meg az volt, hogy minden lefekvés előtt széthúzta a sötétítőt és reggelente így arra ébredtem, hogy hirtelen világos van. igazából nem bírtam, idegesített, de szerencsére elköltözött egy fél év után. Helyette meg jött egy másik srác, akit a másik koliból raktak át, mert azt felújították. Az ottani szobatársával nem egy szobába került és állandóan engem győzködött, hogy neki költözzek el onnan, mert neki milyen rossz így... ez meg is alapozta a viszonyunkat, alig dumáltunk, mert más témája nem volt. ráadásul semmit se takarított.

Még egy srác volt, neki is volt pár hóbortja, de vele jóban voltunk és segítettük egymást, mintsem vitatkozzunk. elnéztük a másik egy - két hülyeségét, vagy megbeszéltük, de mindig szót értettünk és próbáltunk a másik félhez igazodni.

Szóval van ilyen és olyan is, lényeg, próbáljatok meg alkalmazkodni. ha a másik fél részéről ez nem megy, akkor keresni kell másik albérletet.

Én azonos nemmel voltam, egy nővel,akinek volt egy 3 éves gyerek. Mondanom sem kell,

nem főzött,nem mosott,nem takarított, az egy hetes kajamaradékos tányér a szobájában hevert a földön.

Tiszta egy putri

A 3 éves gyereket minden nap fürdette,de vissza adta rá a játszótéri mocskos ruhát.

Megbeszéltük,hogy a wcpapairt, felmosót, öblötőt amenyikünk vásárolja,hozza haza a blokkot és a másik kifizetni a felét, mondanom sem kell,hogy természetesen mindig arra fogta,hogy nincs pénze.

Az elején hiába takarítottam minden nap,utána kezdhettem előről.Egy idő után meguntam már csak heti 1x takarítottam

Közölte a csaj,hogy keressek másik lakást mert ő ilyen putrissal nem akar együtt élni, konkrétan arcon röhögtem,hogy bocsi,de kettőnk közül te vagy a hanyag undorító nőszemély ezért hagyott el a férjed hiába szültél neki gyereket amíg nem változtatsz a hozzáállásodon addig nem fogsz találni senkit aki elviselnie,lakotárs voltam nem a cseléd

Ha ennyire kell egy cseléd,akkor hirdessd meg úgy az albérletetett,hogy 60ezer+cseléd,de rezsit fizetni nem kell

"pl. ami egy srácnál még nem kosz, egy csajnál már lehet, hogy hisztit eredményez"

Hát te még nem költöztél koliban olyan szobába amit előtte lányok laktak, 3 napig tart kitakarítani a rengeteg hajat, koszt, mocskot utánuk :D

A "szembe szomszéd" egy hétig szellőztette a hűtőt és minden nap átmosta ecetes-mosószeres vízzel hogy használható legyen :D

De nyilván ez megvan fordítva férfiaknál is.

Best of az utolsó lakótársam volt, aki elköltözött és inkább kivettem az egész lakást csak ne kelljen mással laknom :D

Már beköltözésnél látszott a "rend".

WC-ben az üres gurigák beborították a 2 oldalt. A wc kefe tiszta szaros volt.

Előtérben minden szerteszét volt a földön.

Konyhában vastagon állt a kosz és zsír mindenen.

Takarítás is olyan volt, hogy én kitakarítottam, aztán amikor ő jött volna akkor valahogy mindig húzódott, halasztódott addig míg ki nem takarítottam újra mert már olyan volt a retek. Ha szóltam neki akkor is max leseperte a morzsákat a földre meg felmosott.

Ráadásul igazi kicsinyes volt :D

Én ha mosogattam, és láttam, hogy ott van a pohara, tányérja elmostam. Ő ha egy kiskanalam volt oda téve a mosogatóba akkor mindent elmosott ami az övé de azt az egy kiskanalat már nem, hanem ott hagyta...

Egyszer takarított de akkor is úgy, hogy félig törölte le a polcokat meg például a mosdó feletti pultot. Az én részemhez nem nyúlt azt "takarítsam én" :D

A közös cuccok bevásárlása is oylan volt, hogy felezzük, majd ha látta hogy "drága" akkor húzta a száját hogy inkább felváltva vásároljunk. Én megvettem a normális szereket ő meg akkor vásárolt ha elfogyott a kukás zsák meg a hypo és lement érte a kínaiba.

Ez a srác is amúgy igazi otthon élő volt. Volt, hogy elmentem reggel és este ugyanúgy volt zárva alul-felül a zár meg hetekig ki sem ment a lakásból. Az élete abból állt, hogy feküdt az ágyon és ennyi, szó szerint ennyi.

Néha főzött amiben nem volt köszönet mert retek maradt utána, aztán meg rárohadt a kaja mert másnap inkább rendelt.

Soha többet lakótárs :D

Tényleg nagyon emberfüggő, nekem az a tapasztalatom hogy van akikkel egy háromfős szobában is nagyon jól elvagytok, másokkal akkor is zavarni fogjátok egymást ha majdnem egy külön lakrészben laktok. Kritikus pont szokott lenni a higénia, a másik az életritmus. Az előbbin legfeljebb úgy tudsz szűrni, hogy amikor megnézed a lakást akkor körbenézel milyen intő jelek vannak, bár ez elég csalóka de ahol még akkor sincs rend amikor lakásnézőbe jönnek ott máskor sem lesz. Az utóbbi miatt meg érdemes olyan helyet választani ahol szintén diákok laknak.

Ha jó lakótársaid vannak az szerintem hatalmas élmény tud lenni, nekem is volt akikkel nagyon jól összebarátkoztunk, együtt jártunk koncertekre, bulizni, egyszerre keltünk-feküdtünk és azóta is tart a barátság pedig évek óta nem lakunk együtt. Volt ahova viszont gyomorideggel mentem haza, becsuktam a szobaajtót és olyan érzésem volt mintha börtönben lennék.

Lehet vannak ellenpéldák, de én azt tanácsolom ne költözz olyan helyre ahol az egyik lakótársad a tulaj, vagy tulajnak a valakije lenne. Az egy kiszolgáltatott helyzet, ott nem lesz szavad, ott csak az egyoldalú alkalmazkodás megy, tehát mindent úgy kell csinálnod ahogy a másiknak jó akkor is ha neked szívás. Amikor tulajjal laktam, este hazaértem munkából és nem mehettem el zuhanyozni mert zavarta, munkahelyemen nem volt zuhanyzó, jó izzadtan, büdösen feküdhettem le. Direkt több napra előre főztem mindig, de hazaértem nem melegíthettem meg a kajámat mert az is zavarja, a szemem kopogott már az éhségtől ott egy rakat kaja a hűtőben de párizsis kenyérrel lakjak jól :D Ja, ő amúgy nem is dolgozott de olyan fáradt volt, hogy bűn lett volna este 11-kor 5 percig a konyhában mászkálni. Rendszeresen bejárkált a szobámba, minden előzmény nélkül. Volt, hogy mondom ó itt egyedül vagyok, kulcsra bezártam a szobaajtót ledőltem az ágyba matyizni, utána jól beszunyáltam fekszem egy szál f-ba az ágyon azt benyitnak hogy ja amúgy neki is van kulcsa, csak ellenőrzi rendet tartok-e. Jó tudni. Áh, na mindegy ezeket kerüld messziről.

"Ráadásul igazi kicsinyes volt :D

Én ha mosogattam, és láttam, hogy ott van a pohara, tányérja elmostam. Ő ha egy kiskanalam volt oda téve a mosogatóba akkor mindent elmosott ami az övé de azt az egy kiskanalat már nem, hanem ott hagyta..."

Ez nem feltétlenül kicsinyesség. Ez a dolog pont olyasmi, ami megegyezés kérdése a lakótársak között. Nálunk például senki nem mosogatja el a másik holmiját. Nekem törték már el poharamat, órákig áztatták a fanyelű késemet, nem mosogatták el rendesen a tányéromat, hanem félig koszosan rakták a szekrénybe. Szóval én pl. köszönöm szépen, nem kérek abból, hogy az én edényeimhez más nyúlkáljon, bármilyen kedvesen is ajánlja fel, hogy elmosogatja. Cserébe én sem piszkálom a többiekét.

Hát akárhogy nézem, az, hogy ott hagy egyetlen darab kiskanalat mert "az már nem az enyém" vagy félig törlöd le a mosdó feletti polcot mert "a másik fele nem az enyém" az a kicsinyesség netovábbra.

Persze megértem, hogy a törékeny dolgokat, vagy a tegnap esti nagy főzés után a lábast nem mossa el az ember. Na de egy darab kiskanálról beszélünk, szó szerint.

Nyilván az illetőnél nem csak ezek voltak a problémák, hanem sok ezer más is.