Nagyanyáink ugyanazt a tehetetlensèget/röghoz kotottseget eltek meg egesz eletükben, mint mi most?

10. na, akkor meg is válaszoltad a saját kérdésedet: a te nagyszüleid sokkal jobban röghöz voltak kötve és tehetetlenek voltak. A többiek meg ugyanígy megírták, hogy nem így volt. Azaz a válasz a kérdésedre: nem, sokkal jobban röghöz voltak kötve, mert alig utaztak külföldre, ha nyaraltak, akkor a legtöbben csak belföldön vagy a szocialista országokban és nem váltogattak munkát, sokan egész életükben egyetlen helyen dolgoztak.

Nem élnek a nagyszüleim de ebbe belebetegednének. Szerettek színházba, operába, utazni. Különösen az egyik nagyapám nagy utazó volt. Mondjuk mi budapestiek vagyunk, falun máshogy éltek de az az ő választásuk volt, nem is akartak menni sehova. Most nem a mi választásunk ez az agyrém ami 1 éve van. De nem ismerek olyat aki 1 éve 0/24 be van zárkózva. Tavaly nyáron azért feltöltődött aki akart. Én külföldön lakom, iskola nem volt március elejétől, kb. május végétől viszont jobb lett, lehetett utcára, parkokba menni, éttermekbe, találkozhatott a gyerekem a barátaival, akinek kertes háza van vacsorákat szervezett, csak kint voltunk, rendelt kaját ettünk műanyag evőeszközökkel. Kicsit más, de éltünk és a gyerekek is boldogok voltak. Nyár végén egy hónapra hazamentünk a fiammal és a Balatonon voltunk a szüleim nyaralójában, strandoltunk, éttermeztünk, ahol kellett felvettük a maszkot. De jó volt így is! Szeptembertől iskola volt, csak 2 hete nincs. Utcán találkozunk, játszótéren, vendéglátók 6-ig nyitva vannak, veszel ezt-azt, elviszed és egy padon megeszed. Amennyit lehet, kihoz mindenki a helyzetből.

Hűha 15 jól elgurult a gyógyszered.