Hogy bírjátok a szülői házban?

Elsősorban nem azok véleményére vagyok kíváncsi, akik azért laknak még otthon, mert kényelmes a mamahotel, hanem azokra, akik anyagi szempontok miatt kénytelenek inkább otthon maradni a szülői házban, mert pl. egy albérlet luxusát nem engedhetik meg maguknak, saját lakás/ház meg a reménytelen kategória.

Persze, tudom, hogy itt mindenkinek "habcsók és szivárvány" a kapcsolata a szüleivel, nekem sincs gondom egyébként velük, de felnőtt fejjel teljesen másként gondolkodom sok dologról mint ők, és egyszerűen sokszor nagyon nehéz elviselni őket. Nekik sem könnyű, hogy tesómmal még itthon élünk felnőtt létünkre, kitenni nem fognak, úgy vannak vele, hogy ha már nem tudtak elindítani az életben, legalább annyival támogatnak, hogy otthon élhetünk, spórolhatunk. Nem egy száz szobás kastélyban élünk, hanem egy kicsi házban, mindenkinek van egy szobája, de ha ki akarok menni a konyhába, tuti belebotlok valakibe, és nem mindig van kedvem jópofizni velük. Ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt már sokszor szikrázik a feszültség a levegőben, úgyhogy már nagyon nehezen viselem, de egyszerűen nincs más opcióm.

Ti ezzel hogy vagytok?