Nem érzem jól magam a jelen körülményeink között?
Szóval a helyzet röviden az, hogy 16 éves vagyok, van egy 3 évvel fiatalabb húgom. A családom nem mondom, hogy szegény,de sokszor összébb kell huznunk a nadrágszíjat. Gondolok itt arra, hogy a dolgok nagy részét részletre vesszük, nem megyünk nyaralni vagy egy kis, bérelt lakásban lakunk. Tudom sokaknak ennyi sem adatik meg, de én egyszerűen rosszul érzem magam, és ehhez még az is sokat hozzátesz, hogy a barátaim mindegyike gazdagabb családból van nagy házzal, évente legalább 2szer 3szor mennek külföldre stb (én összesen 1szer voltam Ausztriában 6 évesen). Nem kapok sok zsebpénzt, igazából félretenni sokat nem tudok, nagy része arra megy el, hogyha a többiekkel kimozdulok valahova (nyilván nem most). Talán ezzel még meg tudnék barátkozni, nem vagyok annyira utazgatós típus, nyilván szívesen látnam a világ többi részét, de ezt még úgy el tudom engedni. Sokkal nagyobb gondot jelent, hogy most is a hugommal vagyok együtt egy kis szobában, emeletes ágyon, amit ennyi idősen vercikinek érzek, online órákon nem merem úgy bekapcsolni a kamerát, hogy látszódjon a háttér, nem hívok át nagyon senkit hozzánk. Mivel gimnazista vagyok sokszor van hogy este 10 után is tanulnom kell, vagy ha ilyenkorra már megtudtam tanulni akkor ilyenkor van időm a számítógépemen a hobbimmal (leendő munkámmal) foglalkozni. A szüleim ilyenkor mindig orditoznak velem (hugommal együtt), hogy miért vagyok még fenn ilyenkor húzzak aludni (még akkor is ha mondjuk másnap dogam lesz és arra tanulok), vagy menjek ki a nappaliba, ahol ők dolgoznak (és közben folyamatosan beszélgetnek) ami elég zavaró.
Folyamatosan tanulok, hogy 1-2 év múlva már tudjak valamilyen munkát találni, akár nyárra, amivel valamennyit kereshetnék és azt vagy a saját infrastruktúrám fejlesztésére vagy arra költeném, hogy a szüleimet segítsem. Viszont ők folyton lehordanak, hogy nekem ennyi idősen még nem szabad ezzel foglalkoznom, a pénzt intézik ok, én tanuljak.
Engem nagyon zavarnak és hatraltatnak ezek a dolgok, viszont jelenleg, egyszerűen képtelen vagyok változtatni. Folyamatosan megy a rizsa, hogy jövőre majd jobb lesz minden, de mostmár sokadik éve semmi változás nincs.
Hogyan tudnék ezen változtatni vagy hogyan segithetném át magam ezen?
Minden rosszindulat nélkül: ha külön nappalira futja, akkor nem megy olyan rosszul. 30 éves vagyok, szintén rossz családból, soha az életben nem laktam olyan helyen, ahol belefért volna egy plusz szoba csak nappalinak...
Ha ők kint vannak a nappaliban késő este, akkor ülj be a hálószobájukba csinálni a dolgodat (gondolom laptopod van, másképp a nappaliba se zavarnának ki), ha meg mennek aludni, akkor máris visszaülhetsz a csöndes nappaliba, ahol senki nem zavar.
Ebben a korban igenis elvárhato lenne, hogy a gyereknek legyen egy külön saját kis kuckoja, ahova elvonulhat.
Ennek ellenére elég sok családot ismerek, ahol egy vagy másfél szobás lakásban élnek 4-5-en. Ez nem túl szivderito, tudom.
Lányom 12 éves, és sokszor elvonul a saját szobájába, ott tanul, vagy telefonál az osztálytarsaival, vagy a nagyszulokkel.
Ez lenne a normális.
Tudni kéne, miért nem vesznek ki egy nagyobb lakást, de valószínűleg az anyagiak miatt lehet.
Légy türelmes és próbálj meg akkor tanulni amikor otthon csendesebb időszak van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!