Nagyon bunkó vagyok, amiért nem akarok haverkodni a szomszédokkal, csak maximum köszönni?

Osztom a véleményed. Mármint azzal kapcsolatban, hogy jobb, ha nem annyira akarsz haverkodni (nem tartalak bunkónak) az aktuális szomszédokkal. Nekem is ilyen tapasztalataim voltak csak, hogy ha nem is veszekedés, de nézeteltérések mindig elő-előfordultak végül.

Jól gondolom, hogy most költöztél egy új helyre? Én se erőlködnék olyasmivel, hogy külön-külön becsöngetek az odaköltözés napján. Mai világban már nem divat, sőt, ciki néhol. Nem kell keresni a társaságukat, mert sajnos igaz az a tendencia, hogy nagyobb az esély a problémák kialakulására, jobb kerülni ezeket, mert ugyebár a "rossz szomszédság örök átok". Ha nem egy elszigetelt falusi környezetbe mentél (ahol az embereknek többnyire nincs más témájuk, mint a kibeszélés és az ítélkezés, bár ez is inkább az idősekre jellemző), akkor nem fognak azzal foglalkozni, hogy introvertált vagy és nem foglalkozol senkivel se. Én köszönni se köszönnék, ha szembetalálkozok az egyikükkel. Csak ha a szomszédnak feltűnik, hogy soha nem voltál még ott korábban és saját magától odaköszön. Nyilván akkor elkerülhetetlen, hogy visszaköszönj neki. De nem kell nekiállni beszélgetni. Én is próbáltam, nem ment sose, pedig más közegekben nagyon simulékony tudtam lenni társaságilag. Panelházban már az első héten fogsz találkozni valamelyik szomszéddal - ez az a hely, ahol tényleg nem szabad nekiállni kapcsolatokat építeni. Mert még egy kisvárosi közegben elmegy, ha úgy hozza a sors, és talán ott még meg is állja a helyét, de panelházban mindenféle erőfeszítés ellenére is baromi nehéz kiépíteni jó kapcsolatokat (tisztelet a kivételeknek, akik össze tudtak hozni egy jó lakóközösséget). A paneles emberek amúgy is stresszesebbek, háklisabbak a legkisebb zajokra is, ha mesélsz magadról, egy esetleges konfliktus közepette így is - úgy is elő fogják húzni a személyeskedés cigánykártyáját.

Nagyjából ez jutott eszembe a kérdésed után. Fiatal, 20 éves srác vagyok még csak, de laktam már egy jó pár helyen eddig, főleg a középiskolás éveimben. Ezen kívül a szétszórt családom miatt legalább 3 változatos környezetbe szoktam látogatni aktívan, kezdve a perifériás, névtelen falvaktól egészen a panelrengetegekig, szóval teljes mértékben tapasztalatból írtam mindezt. Persze, azt se javaslom, hogy ess túlzásba. Ha a szomszédság nyitott a te társaságodra, akkor legalább egy köszönéssel érdemes megtisztelni őket 1x, de semmi többel. Szomorú, de sokkal jobb ez így, ha lokálisabban éljük a magánéletünket, lehetőleg házon belül.

Dettó.

A szüleimnek csak problémája adódott abból, hogy többet segítettek a közösségnek. Pár elmebeteg szomszéd végül engem talált be rendszeresen, mert szüleimen nem tudtak fogást találni és egy zárkózott tinilányt könnyű bántani.

Harmincon túl vagyok és ha tehetem kerülöm a szomszédokat. Szerencsére most olyan helyre költöztünk, ahol mások is zárkózottak.

Természetesen udvariasak vagyunk velük.