Akik elég korán (26-27 év előtt) eltudtak költözni, hogy sikerült megvalósítani?

31 éves vagyok, dolgozom 5-6 éve. Már 18 évesen kollégiumban laktam, utána albérletben sokáig szobát bérelve. De még 30 éveim környékén is csak szobát béreltem relatív olcsón.

Nehéz helyzet, mert azt érzem, hiába gyűjtök, hiába dolgozom, mikor elkezdtem, számolgattam, azt mondta 3-4 év és talán lakásom lesz. Eltelt az idő és továbbra is azt számolgatom, hogy még évek kérdése.

Ráadásul egyedül is vagyok, párkapcsolatom soha nem volt tartós, utóbbi években szinte ismerkedési lehetőségem sem volt. Egyedül számolok, de így meg alig van esélyem hitelre, és ha veszek is lakást akkor az maximum egy Pesti panel lesz.

Az a brutális, hogy egy 1,5-2 szobás lepukkant panel 25-től indul átlagosan, egy jobb környéken meg simán 30 felett.

Csomó ismerősömnek vettek a szülei válság idején, ilyen 6-8 milliókért, nyilván a pénz és fizetés is más volt, de azért mégis. Pár éve még arról beszéltünk kinek van pénze 15-16 milliós lakásra. Most ott tartunk, hogy ennyiért garzon nincsen.

Igazából magam szemszögéből ezt látom:

Lakok albérletben, közben nézegetem az olcsóbb lakásokat, 30-35 nm 1-1,5 szobásakat. Ha találok elleszek abban, egyedül egy 1,5 szobás hosszú távon is elég lenne. Aztán olyan 40 évesen szerintem össze jönne annyi pénz, hogy váltsak egy nagyobbra/jobb környéken lévőre.

Olyan szempontból nem vagyok elkeseredett, hogy nem egyedi a helyzetem. Sok ismerősöm, munkatársam aki nem kapott lakást az 35-40 évesen jutott oda, hogy legyen neki saját, nyilván ott is nagy szórás az új építésű és a panel között, de legalább van.

18 évesen költöztem albérletbe egyetem alatt. Azt még a szüleim fizették (szobatársam is volt, így 30e/hó). Annyiba került mint itt a kolik, de mégis egy kicsit csendesebb volt.

Egyetem után már én fizettem, szobát béreltem. Párommal összeköltözve először együtt is szobát béreltünk lakás helyett 3 évig. Így jött össze az önerőnk. Most lakást bérelünk fél éve, de már a saját lakásunk megvásárlásának folyamatában vagyunk. Persze lesz benne hitel, de még mindig jobban kijövünk majd úgy, mint albérletben.

Szóval nálunk csak úgy jött össze az önerő, hogy lentebb adtuk az igényeket és maradtunk társbérletben. Rengeteg ismerősünk megszólt érte akkor, de most meg mi vagyunk az egyetlenek akiknek van önerője.

2 szobás lakás, ami most belefér a kategóriába, de nem zavar. Kezdőlépésnek jó lesz, úgy is közben lejár majd pár fundamenta és remélhetőleg 10 év múlva hitelmentes lesz, majd akkor költözünk nagyobba.

Előző vagyok (13.)

Hozzáteszem, hogy egyedül egyikünk sem tudott volna vásárolni. Akkor maradna nekem a szobabérlés, a férjemnek meg max egy garzonbérlés.

27/N