Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel? Rosszul vagyok a gondolattól es szégyellem, hogy egy faluban nőttem fel, most pedig egy kisvárosban kell élnem.
Akaratlanul is meg az anyámra is haragszom, amiért nem költözött fel a testvérével Pestre es ott maradt egy nyomorult kis faluban a beteg apámmal... egy szép nő volt, rengeteg lehetősége lett volna egy nagyvárosban. 19 évesen érettségiztem, addig nyilván nem mozdulhattam sehova a kisvárosból, utána jöttek a gondok, sok mentális betegséget állapítottak meg nálam, ennek ellenére külföldön kaptam munkát, amit volt, hogy tudtam csinálni, volt, hogy nem, ilyenkor haza kellett jönnöm ebbe az elhagyatott borzalomba. Rengetegszer próbálkoztam volna felkoltozni Pestre, de a külföldi munka miatt nem tudtam kivenni albérletet,
mivel eddig semmire nem mentem a kezelésekkel, sokszor volt, hogy nem kaptam munkát, ezért pénzem sem lett volna albérletre.
Párkapcsolatot/baráti kapcsolatokat nem tudok kialakítani, szóval ilyen segítségre nem számíthatok. Arról nem is beszélve, hogy a betegségem része, hogy a mai napig rettegek a sötétben, szóval egyedül nem is lakhatnek soha. A szakember is megmondta, hogy kietlen helyekhez társítom a depressziót, plusz a sok gyerekkori rossz emlek miatt, nem szabadna ide visszajonnom. Betegesen féltékeny vagyok minden nagyvárosi emberre, ez lenne a nagy vágyam es nem valósulhat meg... az anyám testvérének volt esze, ő elmenekült a nyomorult kis faluból, ahol felnőtt, pedig az anyám sem érezte itt jól magát, de ennek ellenére sem mozdul innen, pedig tudja, hogy mi velem a helyzet. Mit lehet ilyenkor csinálni?
Felnoni agyilag.
Millio masik ember el falun/kisvarosban, megsem depressziosak es hisztisek.
"az anyám testvérének volt esze, ő elmenekült a nyomorult kis faluból"
Koltozz hozzá.
Mi értelme külföldön dolgozni, ha annyira se futja belőle, hogy elkoltozhess?
Mivel sok hónapot ki kellett hagynom, így nyilván nem szorhatom a pénzt, mert senki sem tud támogatni.
Agyilag mar reg felnőttem, te is sokat tudhatsz a mentális betegségéről, roppant kedves vagy. Szeritem elég részletesen leírtam a dolgokat.
Külföldre mar en is kiköltöztem egyedül, erőmön felül, a gond az, hogy mindig vissza kellet jönnöm.
Valójában neked nem ezzel van bajod, hogy falun nőttél fel. Valami nincs rendben az önbizalmaddal.
Vannak céljaid az életben? Vannak sikereid?
"mindig vissza kellet jönnöm"
Minek, ha úgysincs itt, aki tamogathatna?
De azzal is bajom van, mert ovis korom óta bennem van az extrém üresség érzet, amit csak fokozott a kietlenség. A kisvárosi gyerekkori magányos emlékeim szinten rátesznek egy lapáttal.
Kizárólag azért jottem vissza, mert nem volt hova mennem, barátok/kapcsolat nélkül.
Ha ki lehetne venni Pesten egy normális szobát, nem csak egy évre, akkor mar kevesebb lenne a gond. Lakást venni sosem fogunk tudni
"sosem fogunk tudni"
Nem egyedül vagy?
A családra gondoltam nyilván
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kötelességük, nyilván nem várom el. Viszont tudok sok olyanról, akiknek vettek a szüleik belvárosi lakást es meg támogatják is őket. Hat igen, ez sem tesz jót a mentális “egeszsegemnek”
Lehet hogy édesanyád ugyanazon okokból nem tudott elkoltozni és új eletet kezdeni, amiben most te vagy. Nem hiszem hogy bántast érdemelne emiatt, vagy szemrehányást. Még fiatal vagy. Előtted az egész élet.
Viszont most nem annyira jó a. Helyzet sem világszerte, sem itthon. Szóval ez a probléma nem most fog megoldodni (bár ki tudja, az élet néha hoz meglepetéselet), de szerintem tervezgess, álmodozz, tanulj közben, és valószínűleg siker fogja koronazni a terveidet, ha megtanulsz egészségesen pozitív hozzáallassal közelíteni felé.
Sok sikert kívánok neked ehhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!