Mást is zavar a harangozás?

Budapesten Etele úton a paneltelep közepén a házak közvetlen szomszédságában van templom. Nekem még több tömbnyi távolságból is zavaró, el tudom képzelni milyen lehet annak akinek az ablakai is az 50 méterre lévő templomra néznek.

De voltam már vidéken is így. Akkori páromnál aludtam, azt gondolná az ember csendes környék. Erre hajnali 5-kor "bamm..bamm...bamm..."

Pár háznyira van. MEgszoktam alvás szempontjából. Unokaöcsém miatt aggódom olyankor.

Voltak vendégeink egyszer, őket kiakasztotta, főleg, hogy van ilyen óránkénti is, ami csak az időt üti, óraszámmal, negyedekkel, előbbi elromlott szerencsére.

De a telkük végén megy el a vonat, az nem zavarja őket :D

tehát, ki miben él.

Napközben néha felbosszant, nem vagyok oda a zajért. De akkor a traktorok is. A tévét se hallani tőle.

Itt templom melletti házakat is vettek meg, nem tudom, miért eladhatalan emiatt. Majd jön vevő, akit nem

Ha közvetlenül a templom közelében laknék, ahol olyan hangosan hallom a harangozást, hogy a saját gondolataimat se értem tőle, akkor biztos zavarna. De az eddigi három lakhelyem alatt mindig messzebb laktam a templomoktól, ahonnan hallotam ugyan a harangszót, de csak viszonylag halkan, amolyan háttérzajként.

Ebben a formában pedig én szerettem. Mindig át szokott járni engem egy olyan tipikus vidékies-magyaros életérzés, amikor meghallom.

15 nem értelek.

Senki nem hisztizik. Esetleg rám értheted, én vagyok az Olaszországban élő aki azt írtam az első oldalon hogy utálom, le is pontoztak. De ezen kívül mi hisztit látsz? Majdnem mindenki azt írja hogy így vagy úgy, de megszokta, vagy azt hogy kimondottan szereti.

Ki hisztizik?

16, akkor elmondom, hogy okosabb lehess.

Azért, mert ez van.

Nem ő vette, nem most...hanem ezt örökölte, örül ennek, nem telik újra, inkább elfogadja, és másra költi azt a pénzt

Az újszerű lakóparkunk mellett van közvetlenül a templom. Szeretem, mert parkos, zöld, tök jó környezet, nem mellesleg csendes. Az óránkénti harangozás itt nem menő. Napközben dolgozunk este csak egy-egy alkalommal halljuk a harangozást, hétvégén csak a misére hívót.

Szerintem ezzel együtt lehet élni cserébe a csendért és a zöld környezetért.

Falu helyen más volt a szokás, a nagymamám a templom utcájában lakott. Nekik még ez volt a vekker gyakorlatilag. Minden harangozásból tudta hány óra van, már pörgött, hogy el fog késni a templomból, hogy már ennyi az idő és még nincs kész a húsleves, vagy éppen meghalt valaki, stb. Jelentősége volt, információt szereztek belőle az emberek. Ma már a kutya nem érti a legtöbb faluban sem a harangozás miértjét, ami azért nekem valahol szomorú.

Ha vidéken töltünk pár napot én mindig annyira szeretem a harang szót. A vidéki illat, életérzés és a "távoli" harang szó, nekem mindig gyerekkort idéző, bizsergető érzés.