Miért szólják le azokat, akik a szüleikkel, egyéb rokonaikkal laknak együtt?

Attól függ, mikor és milyen emberekkel élnek együtt. És hogyan. Egy toxikus családból az első adandó alkalommal le kell lépni. Meg onnan is, ahol nincs egy külön szoba egy emberre (kivéve ha párban élnek). Onnan is, ahonnan kiutálnak az ilyen "amíg itt laksz, ezt csinálod" dumákkal. Meg azért egy 30 éves ember is már illene, hogy nem a gyerekszobába dugjon az új párjával meg ne a szüleit zavarja a saját magánéletével.

Persze vannak esetek, mikor rendben van, ha az ember otthon lakik. Például amíg tanul vagy ha valaki a családban erősen gondozásra szorul. Vagy ha a saját családjával (párjával, gyerekeivel) lakik. Bár a gyereknek is illene fejenként egy szoba szerintem, de mindenki úgy bsz ki magával meg a gyerekével, ahogy akar.

Én igazából nem szólok meg senkit. Csak kerülöm az olyan helyzeteket, ahol más családjának a nyakán kell lennem és a gyerekemet is megkímélem attól, hogy felnőtt fejjel egymást zavarjuk

Osszehoztam a sajat lakast. 100% megérte elkoltozni.

kompromisszum és a megbeszélés csodákra képes.

Nem mindenkivel lehet, es nem mindenki akar kompromisszumot kötni.

Es mielott tovább hisztizel, jo lenne felfogni hogy nagy általánosban az otthon ÉLŐSKÖDŐKET szoktak szidni.

Én nem tudnék együtt élni a szüleimmel, annyira mások vagyunk, amint lett elég pénzem, elköltöztem, nem házat vettem, csak egy másfél szobás panel lakást, ők is panelban élnek, pedig mindketten kertes házban nőttek fel vidéken.

Mindenki úgy él, ahogy jónak látja, és ahogy tud, nekem kell a külön tér, sem a saját szüleimmel sem más szüleivel nem élnék együtt már.

Probléma azokkal szokott inkább lenni, és akiket talán jogosan is szólnak meg, akik úgy élnek a szüleikkel, hogy kiszolgáltatják magukat, eltartatják magukat, teherként élősködnek a szüleiken úgy, hogy egyébként nem szorulnának rá, tehát nem ellátásra szoruló betegek, mozgássérültek, értelmi fogyatékosak.

Azért baj, mert sokan nem önállósodnak így, főleg a férfiak (bár biztos a nőknél is jelen van ez, csak nem olyan gyakran/nem hallunk róla valamiért). Sajnos sok pasi megszokja, hogy az anyja főz, mos, takarít rá, relaíve kevés olyan ház/lakás van, ahol külön lakrésze van az embernek a szüleitől. Így rendes magánszféra sincs. De ha van is külön lakrésze, akkor is sokszor átjár az anyja takarítani, stb. A legtöbb ember(nő) nem akar olyannal összejönni, aki képetelen ellátni magát.

Az exem is ilyen volt sajnos: 26 évesen otthon élt, munka nélkül 5 éve, csak alkalmi munkákból élt mert válogatott, az anyja adta is alá a lovat hogy "majd lesz munka" nem kell elmenni árufeltöltőnek. Amikor eljött hozzám Bp-re, akkor csak ült és telefonozott, amíg én kaját csináltam, mosogattam, porszívóztam, eszébe nem jutott hozzányúlni valamihez (NEM vendégségbe jött hozzám, ha vendégként jött volna evidens hogy nem kell semmit sem csinálnia), megszokta, hogy az anyja vagy megcsinált mindent vagy megmondta hogy gyerekem ezt csináld meg. Külön kellett szólnom neki, és akkor is kb 1 óra elteltével volt hajlandó megmozdulni, de látszott rajta hogy derogál neki az a 10 perc házimunka. Most egy ilyen emberrel hogy lehet családot tervezni??? Főleg hogy elmentünk bevásárolni, ő betett a kosárba a drága sört, én kicseréltem az olcsóbbra, mert nem telik rá, de neki az anyja megveszi (persze hitelre van náluk minden, de azért nagylábon élnek...), fogalma sincs a pénz értékéről, mert ha megkeresett valamit, elköltötte magára, a hobbijára, nem tudja, hogy mennyi megy el kajára, rezsire.

Szóval az önálló élet nem (csak) azt jelenti, hogy egy idegen zsebét tömöd és cserébe a lakásában élsz, hanem (jó esetben) emberileg tesz hozzád, hogy önellátó legyél, megtanulj gondoskodni magadról és megtanulj a pénzzel bánni.