Csak én nem akarok Budapesten élni ?

Abszolút egyetértek veled.

Egyetem alatt Pesten éltem, lehet hogy ez nevetségesen hangzik de komolyan megviselt lelkileg, gyűlöltem.

Dolgozni most is Pestre járok, de az ég mentsen meg attól hogy újra ott kelljen élnem. Soha többé.

Így is túl soknak érzem néha, szerencsére a munkahely maga olyan "védett sziget", de oda is kell jutni, ami nem nagy élmény.

Régen még szórakozni is eljártunk Pestre, moziba például, de rájöttünk hogy a szomszéd falu kis mozijában milliószor jobb, nincs tömeg, nincsenek reklámok, stb. Majdnem mindenre találtunk vidéki alternatívát, néha 1-1 kiállításra megyünk még fel önként.

Amúgy nagyon taszít maga a város. Vannak gyönyörű részei, de a nonstop zaj, az embertömeg és a mindent átható orrfacsaró bűz ott is csökkent a hely élvezeti értékén.

Minden vágyam volt annak idején, hogy budapesti legyek. Aztán éltem ott két évet és minden vágyam lett mihamarabb elköltözni. Mivel a lehetőségek tárháza viszont itt van, ezért Pest megyében maradtunk, agglomerációban élünk. Ég és föld. A budapesti szomszédaimat még látásból sem ismertem. A közvetlent igen, mást senkit. Itt, 5 km-re a Budapest táblától a szomszédaink hangosan köszönnek a közeli bevásárló központban is, összejárunk iszogatni, beszélgetni, közös szalonnasütést csapunk a társasház udvarán, együtt ünnepeljük a gyerekek szülinapját. Mindig van egy-egy segítő kéz, akire lehet számítani. A közeli boltban már arcra ismerem az összes ott dolgozót, a kedvenc éttermeinkben a kiszolgálót/tulajdonost. Én úgy érzem, hogy otthonra találtunk itt. Vidékies a hangulat, még is közel a város. A legtöbben pedig pont azért költöztek ide, amiért mi, így megvan a kapcsolódási pont.

Összességében Budapestet vagy nagyon szeretni lehet, vagy utálni. Én nagyon szeretem, "távolról", így csak a jót kapjuk belőle. :)

33 éve élek egy vidéki kis településen, nagyon utálom! Amikor csak van rá lehetőségem megyek pestre! Lakásokat is néztem ott sokáig, de már a gyerekek miatt a párom nem akar oda költözni, pedig ott legalább tudnának normálisan élni, itt ebben a pusztulatban semmi nem jó, mindenért utazni kell.

Nekem pont az tetszik pestben, hogy a kutya nem foglalkozik a másikkal, ellenben itt.. borzalmas! Nem szeretem a ternészetet, a belvárosban érzem jól magam

Én Budapestre születtem, itt nőttem fel, DE nem a belvárosban éltem soha, hanem jó tömegközlekedéssel rendelkező külvárosi részen, ahol amúgy nyugi van, panel is van, meg kertvárosi rész is. Van egyébként falusias jellegű külvárosi rész, ahol ugyanúgy nehéz autó nélkül boldogulni, mint egy falun, de ahol én éltem, és élek, ott nyugi is van, munkahelyhez is eljutok tömegközlekedéssel, vásárolni is több lehetőségem van, orvos sincs a világ végén. Nincs jogsim, így fontos, hogy jó legyen a tömegközlekedés ott, ahol élek. Nem zárkózom el attól, hogy kiköltözzek Budapestről, de akkor agglomerációban élnék, ahonnan bejutok könnyen a városba, HÉV-vel, vonattal, busszal.

Lehet, hogy teljesen más lenne a véleményem, ha falura születtem volna, nem tudom. Én itt nőttem fel, ezt szoktam meg, de a belvárosban még én sem élnék.

#18

Én is laktam (vidéken) olyan panelos lakótelepen ahol sok volt a fa meg a madár meg a zöldterület, de a szememben akkor is betondzsungel volt.

Ezt most nem meggyőzésnek vagy bármi hasonlónak szánom, csak hogy hidd el, sokan tudják/tudjuk, hogy nem csak a belváros létezik. :))