Ti laknátok felnőtt emberként a szülői házban, egy házrészben? Családot is alapítanátok benne?

Milyenek a szülők?

Ha meghalnak, te örökölsz egyedül?

A pároddal elviselik egymást?

Hol van?

Nem érné meg eladni, és venni 2 kis lakást?

Ebből nem derül ki, ilyesmit csak egyéni esetenként, minden változót figyelembe véve lehet eldönteni. Hogy konkrétan rátok nézve mik ennek az előnyei és mik a hátrányai, mik lehetnek alternatívák, azok előnyei, hátrányai, stb.

Erre a legpontosabb válasz az lehet hogy van olyan helyzet, hogy igent mondanék rá, de olyan is, hogy nem.

Én úgy gondolom akármennyire is szereti valaki a szüleit és fordítva, attól még elkell szakadni. Így egészséges. A jövőre nézve is. Egy idő után, ahogy egyre idősebb az ember egyre több hülye szokása lesz és észre sem veszi, ahogy “zaklatja” a fiatalokat.

Na meg persze van az a szülőfajta, aki még a felnőtt gyerekének is képes azt mondani, hogy amég az én házamban laksz... még ha ez nem is pont így van, de ez egy idő után elviselhetetlen. A békesség érdekében a minimum a külön ház, lakás, telek... de egy másik, szomszédos vàros a tuti.

Amíg teheted, lakj ott, de családot ott ne alapíts, és ne költs milliókat a házra.

Alapszabály: legalább olyan messze költözz, hogy papucsba ne tudjon átmenni az anyád (és az anyósod se).

Egyedul sem laknek felnottkent a szuleimmel, nemhogy csaladot alapitsak a nyakukra.

Tul sok peldat lattam mar a turos hatu kozos lorol.

Plusz ha nem vagy az egyeduli orokos csak utabb hatalmas ongol egy forintot is kolteni a hazra.