Miért olyan irdatlan nehéz köszönni?
Új helyre költöztem, falu. Úgy voltam, nem számít a kor, a nem, mindenkinek előre köszönök. Változó sikerrel. Na de az utcában van három lakó, akik sosem. Rövid utca, naponta (többször összefutunk). Az egyik harmincas pasas, az úgy tud kijönni a kapun, hogy folyton háttal van😀, esélytelen. A másik srégen szemben, háromgyerekes család, a gyerekek se köszönnek, de anyuka szabályosan menekül. Ha épp hazaér, addig ül a kocsiban, míg el nem megyünk mellette. Ha odaérünk, kotorasz az anyósülésen, amikor elhagyjuk, kipattan és rohan a házba. Ha épp jönne ki, megáll a kapu mögött, hogy össze ne fussunk. Múltkor már visszafordultam a járdán, és nyíltan mulattam rajta.
A harmadik szemközt lakik pont, totál belátunk egymáshoz. A szülei nagyon-nagyon kedvesek és segítőkészek, csak jót tudok rájuk mondani. Bemutattak a fiuknak, aki velem egyidős. De azóta se köszön, sőt vissza se nagyon. Múltkor már megjegyeztem, hogy a szembeszomszed volnék.
Azt nem értem, miért egyszerűbb menekülni meg átnézni, mint 1-3 szóval köszönni. Egyszerűen nem értem (tősgyökeres varosikent sem), hogy mi ez. Mondjuk a városban is ment, társasházban. Például a szembeszomszed szinten gyakorolta, hogy az autóból nem szállt ki, ha meglátott, és az anyósülésre vetette magát...😀
Vannak hasonló tapasztalataitok? Hogy kezelitek?
Vannak kevésbé szociális emberek, akiknél ez úgy jön le, hogy kizökkennek ilyenkor a saját világukból, vagy csak félinkek.
Bár fura nekem is a visszaköszönés hiánya.
Nagyvárosi vagyok, de a közeli és régi ismerősöknek itt is illik köszönni. Valaki kb 60 méterre beköltözött egy családi házba. Sokszor elment előttem, de sosem köszönt, igaz én nem is tudtam , hogy Ő az aki oda költözött. Aztán egyszer valami miatt beszélgettünk vagy 5-8 percet. Akkor kezdtem összerakni, hogy ki is Ő és , hogy neki van egy csinos lánya, aki újabban itt jár az utcában.
Azóta mindig köszön, mert ugye ismerősök lettünk 5-8 perc alatt, de a lányával még nem, így Ő továbbra em köszön.
Ha én elautózom 20 km-re egy nagyobbacska faluba a Tesóhoz, ott azonnal rámköszönnek ismeretlenül is. Szóval erre mindig figyelek, hogy ne maradjon el a válaszköszöntésem, vagy az előre köszönésem.
"Múltkor már visszafordultam a járdán, és nyíltan mulattam rajta."
Szerintem ennyire nem kéne unatkoznod...😀
Nem tudom, tényleg az betegség, ha bemutatkoztok egymásnak, és onnantól nem köszön (vissza sem)? Biztos. Mindennap látjuk egymást, tehát annyira nem lehet ismeretlen a fejem, és meg csak nem is erőltetem, viszont szórakoztató, amikor valaki minden alkalommal végigjátssza a kis szertartását, tehát úgy tűnik, számukra valamiert ekkora trauma a köszönés.
Amúgy tényleg filmbe illő a nő. Egy tanárnő amúgy, de gondoljatok bele, hogy futva menekül. Ezen gondolkodtam el, hogy ennek mi értelme.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!