Nektek milyenek a szomszédaitok?

Kb ugyanez. Köszönés megy, azon kívül semmi. Ami igazából egyáltalán nem probléma. Legalább nincs gond.

Az egyik olyan, hogy sokszor hetekig nincs itthon, a másik meg beszólt, amiért fűnyíráskor átrepül hozzájuk a fű. Szóval nem nagyon kommunikálunk velük mi sem.

Néha találkozunk, köszönünk, és ennyi.

Hát igen, errefelé tart a világ.

Nekünk? Hát... Az egyik még rendben van, kissé bolondok a maguk módján, de ezen kívül nincs velük semmi gond, még oda-vissza segítjük is egymást. A másik oldali társulatot viszont szívem szerint rabszolgakereskedőhöz vinném, nagyon teli van a hócipőm velük. Az udvaruk szeméttelep, a házból dől a mocsok és penész szaga, állandóan ordibálnak, a macskájuk nincs ivartalanítva, ráadásul az egyik nem foglalkozik vele, a másik egyenesen elkergetné ivaros nőstény létére... Meg persze köszönni sem tudnak. Egyszer majdnem birtokháborítás és súlyos testi sértés lett a vége ennek, mikor átszóltunk, hogy talán nem kéne ordibálni folyamatosan, amire azt a választ kapta anyám, hogy "ásd el magad te k***a". Egyetlen szerencséje a gyereknek, hogy a putriban volt, nem az udvaron, plusz az apja elég szépen lerendezte. Másképp biztos hogy lement volna nálam a függöny, mivel számomra a család szent és sérthetetlen.

Nem nagyon jópofizok a szomszédaimmal, - mindenki éli a saját életét. Néha van egy kis "fúrok-faragok", - ami lakótelepen rendkívül izgi, (de nem bénulhat le mindenki a nap 24 órájában) és az esti órákban azért nem önt el ettől a boldogság, - de lehetne sokkal rosszabb is a helyzet. Van olyan szomszédom, akinek természetes, hogy a gyereke következetesen nem köszön senkinek - sem előre, sem utólag, - a farönköt hiába öntözöd, úgy sem fog kirügyezni! A másikat megszégyenítette a közös képviselő, mert "kiplakátolta" a házzal szemben fennálló tartozását, - amely sajnos nem elhanyagolható. Látszott rajta a boldogság, ugyanakkor nem képes felül emelkedni azon, hogy egy ember ilyen helyzetben nem tart fenn egy időben kettő-három gépkocsit és egy motort. Az ő élete! Egy újabb szomszédnak az a természetes, hogy nyíltan felvállalva az élethelyzetet, kitarttatja magát a férjével, holott keresőképes, egészséges, szakmával rendelkező, munkaképes korban lévő nő. Van olyan is, aki következetesen próbálkozik bizalmaskodni, barátkozni velem (is), de azt nem képes felfogni, hogy minden embernek van egy szférája, amelyen belül senkit nem enged - és főleg nem olyan áron, hogy lépten-nyomon megpróbálják átszervezni az életét, kotorásznak könyékig a zsebében, faggatják életének olyan részleteiről, amihez senkinek, semmi köze. Van olyan szomszédom is, aki kutyákat tart a lakótelepi lakásban és naponta megteszi azt a kutyáival, hogy naphosszat egyedül hagyja azokat. Ebben csak annyi a kínos számomra, hogy napszaktól függetlenül ugat folyamatosan a kutya és el sem hiszi a gazdája, hogy ez így van, - leszarja, hogy megtébolyodsz-e az ugatástól, vagy sem. Van olyan szomszédom is, aki külföldön dolgozik, miközben a felesége itthon éli (luxusban) a világát. Náluk a családi összejövetelek által generált hangzavar kínos, - mivel a földszintről is felhallatszik a legfelső szintre a műsor. Évente pár nap, amit ez érint, de nem mindig a legjobbkor jön. Van, aki a vele azonos neműekhez vonzódik szexuálisan, de problémamentes, - nem kérkedik a dologgal (teljesen véletlen helyzetben derült ki). Diszkrét, visszafogott stílusban éli az életét, nem zaklat senkit, nem kellemetlenkedik semmilyen vonalon senkinek. Ami a neveket illeti, nem nagyon foglalkozom velük, ugyanakkor nem esik nehezemre segíteni egyik háztartás női tagjának sem, ha nehezebb csomagokat kell felvinniük.

Nem zavarnak sok vizet, némelyiknek a nevét sem tudom. Köszönünk egymásnak, ha összefutunk a lépcsőházban vagy a kertben (amit nem hajlandóak gondozni, ez talán az egyetlen komolyabb probléma), de nem biztos, hogy a kerítésen kívül mindig felismernénk egymást. Volt olyan, aki következetesen és látványosan nem köszönt vissza soha senkinek, de ez őt minősítette.