Nektek mi a véleményetek erről?
Hárman lakunk nők, az egyik lakótárs 10 évvel idősebb.
Most így év végére a fiatalabb lány írt egy listát üziben, hogy neki nem tetszik ez-az, és hogy változtatni kéne rajta. A legtöbb ilyen dolog az idősebb lakótársunk hibái voltak.
Totál magára vette, és elkezdett mindenre visszaírni valamit, hogy márpedig ez nem igaz, ezt amúgy se messengeren kell megbeszélni, totál gáz.
És hogy mostanában senki se foglalkozik vele, olyan rosszul van, meg sem kérdezzük, hogy mi van vele, és ehhez nincs hozzászokva. És hogy szeretne leülni hármasban megbeszélni az együttélést.
Az lett a vége, hogy ketten szembesítettük azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk a barátai, ez jobb nem lesz, a másik, hogy mindketten végzősök vagyunk, pont most nem fogunk nekiállni azt csinálni, ami neki jó lenne, mert rosszul érzi itt magát. Én alig vagyok otthon, mégse érti meg, hogy rá nincs időm pluszban. Semmilyen személyes terem nem tisztel, alig merek enni a konyhában, mert jön ki a semmiről beszélni velem. (Pl: Mit eszel?) A másik lánnyal meg semmilyen viszony nincs köztük.Szóval megállapodtunk abban, hogy jobb, ha elköltözik, mert 2-1 ellen van. Úgyhogy elmegy.
Vagy nagyon szeretethiányos, vagy nem tudom. De ennyi idősen tudhatná, hogy a lakótársi viszonyból nem lesz baráti viszony sokszor. Bennünk semmi közös nincs, a másik lánnyal viszont kb. tesók lettünk. És mindig csak engem támadott le a dolgaival, a fiatalabb lányt sosem.
És olyan dolgokon kapta fel a vizet, hogy be kéne zárnia az ajtót maga után, mert minden 2. Nap elfelejti, és ide az jön be, aki akar, sajnos. Válasz: "mindenki más, ezt el kéne fogadni". Mi van?
Mosógépet elindítja, elmegy bevásárolni. Szerintem ez elég gáz, rengeteg baleset lehet, ha az ember nem figyel és mondjuk elkezdi leáztatni gép az alsó szomszédot.
Meg ilyen dolgai vannak. Életveszélyes. A rothadt kajái meg fuh.
Szóval nincs türelmünk egy nagy kisbabához. :P Szerencsére higgadtan megbeszéltük az elmenetelét.
válasza:
válasza:Hú de kemények vagytok, kipateroltátok,kiközösítettétek, tőlünk mit vársz buksi simit?
Lehet neked tök ráérős egyetem mellett hogy popcornnal a kezedben bámulod a mosógépet, de egy dolgozó ember nem ér rá 2 órán keresztül otthon csücsülni míg megy egy mosás, ilyen hülyeséget is rég hallottam.
Nekünk pl van mosogatógép,szárítógép, ha mindegyiknél itthon ülnék míg lejár kb ki se mozdulhatnék itthonról.
Remélem te meg mindent kihúzogatsz a konnektorból mert az meg tűzveszélyes, nem tudtad?
Attól meg tényleg igazi némber a hölgy hogy megkérdezi mit eszel, még is hogy mer hozzádszólni ha már egyszer együtt éltek?
És igen,gyerekes üzenetben írogatni, mert annyi bőr nincs a képeteken hogy a szemébe mondjátok, ti vagytok a nagy kisbabák ahogy te fogalmazol, nem ő.
10 év múlva majd neked is benő a fejed lágya, de attól még ne magasztald magadat az égbe kérlek.
Kettes nem én pontoztalak le, de látom, neked semmi nem esett le abból, hogy vannak határok azért. :D
Ha egész nap otthon vagyok (csak vasárnap), nem akarom minden étkezésnél azt hallgatni, hogy mit eszem, mit csináltam aznap, mert az a helyzet, hogy nem szívesen osztom meg, ha épp nincs hozzá kedvem. Más dolog, hogy a páromnak ezeket elmondom, meg ő is nekem, de ha anyám felhívna ezzel minden nap, nekem az is sok lenne. Ilyen vagyok. Pontosan emiatt jövök ki nehezen emberekkel. Ismerem a korlátaim, de ő ezekre nem jött rá, egy idő után megmondtam neki, hogy részemről ez nem megy.
Az egyetemistáknak nincs annyi dolga, mint egy dolgozó felnőttnek...
Ő hétfő-csüt. Heti 20-25 órát dolgozik, péntektől-vasárnapig azt csinál, amit akar. Én hétfő-csüt. egyetemen vagyok, péntek-szombaton dolgozom. Szombat este átmegyek a barátomhoz, mert sajnos se neki, se nekem nincs máskor időnk a héten. A másik lakótársam barátja heti 2x ott alszik az albiban, de ez is rendben van.
Viszont a vasárnapjaim nem tudom azzal tölteni már, hogy a harmincas lakótársam lelkét ápoljam. Beadandóim vannak, nekem is kell főznöm,takarítanom. Ha hétköznap este 6-8 előtt haza se esem, ő meg legkésőbb 3-kor már ott van, akkor megérthetné, hogy alig van időm. A másik lány meg sosincs itt péntek-szombat-vasárnap.
Szóval igen, többet van/volt egyedül a lakásban, mint velünk, de erről én nem tehetek. Azt sem mondhatja, hogy tök bunkó voltam vele. Amikor tényleg nem volt jó kedvem, az ő érdekében mondtam, hogy inkább ne most beszéljünk. Mert amúgy mindig meghallgattam. Azt sem mondta meg soha, mi zavarta, de a végén ő várta volna el, hogy tényleg beszéljünk. Elég passzív agresszívan kezelt le sok helyzetet.
Csapkodott a konyhában, bevágta az ajtót, ha véletlen felébredt arra, hogy munka után este 11-kor le mertem zuhanyozni.
De én meg nem szólhattam azért, hogy éjfélkor fejezte be a mosást, húsleves-főzést, énekelt a konyhában az éjszaka közepén. Igazi szabadszellem. XD
Végül nem is nekem, hanem a másik lánynak lett elege és írta ki azt a netes üzit. Ez van.
válasza: válasza:Akármi is történt (mellesleg csak a te verziódat ismerjük, neki esélye sincs megmagyarázni a helyzetet), szánalmas dolog üzenetben keménykedni. Főleg, hogy ő hajlandó lett volna leülni veletek megbeszélni a problémákat, de nektek nincs ennyi vér a pucátokban (ne gyere most azzal, hogy nem tudtatok volna egyetlen alkalommal egyetlen órát rászánni erre, mert idő arra van, amire akarjátok, hogy legyen).
2:1 ellen, költözz el, bibibi. Nevetséges, gyerekes, és ezek után még te tartod őt annak. Na meg azért ti sem vagytok szerintem hibátlan, szent lakótársak (deeee, azok vagytok, tudjuk).
Meg amúgy most tényleg mit vársz? A problémát elintéztétek, a csaj kiköltözik. Mi közünk van a többihez? Szidjuk veled együtt azt a vadidegen nőt?
Mindenkinek, aki szerint össze kellett volna ülni: Hetek óta esélytelen, hogy mind a hárman otthon lettünk volna egyszerre. Maximum késő éjjel, vagy kora reggel, amikor mindenki rohan. Ez már szeptember óta így van. Mint mondtam, az idősebb nő csak velem kommunikált, a másik lánnyal gyakorlatilag nem.
A másik lány, lévén, hogy ideje nem volt a problémákat szóban rendezni vele (novemberben itthon se volt), többször is jelezte az ősz folyamán (korábban soha semmit), hogy bizonyos hanyagságokat nem néz el a másik nőnek. Én ezeket korábban mondtam neki szóban is. Semmi változás nem állt be, többszöri kérés ellenére se. Egyértelműen nem tűri, hogy nála fiatalabbak beleszóljanak a dolgaiba, kérjenek tőle, stb. Márpedig, amíg együtt élünk, akkor muszáj alkalmazkodni valamilyen szinten. Ő is megkért dolgokra, amit én figyelembe is vettem mindig. Ő az én kéréseim soha.
Az ő legnagyobb baja az volt, amit most nekünk is jelzett, hogy nem vagyunk jóban, és hogy egyikünk se foglalkozik az érzéseivel, és emiatt nem szeret itt lakni. 30 éves elmúlt. Szerintem igazán tudhatná, hogy ezeket a dolgokat nem lehet erőltetni. Én meg sajnos főleg nehezen jövök ki akárkivel. Általában kedvelnek az emberek. De aki kedvel, azzal sem feltétlen tudnék együtt lakni. Barátnőimmel is elég más napi ritmusunk van, velük se költöznénk össze emiatt.
Én azt gondolom, ez teljesen rendben is van, csak akkor be kell látni, hogy másra vágyunk, mások az igényeink. Így jobb külön költözni.
Gyerekes neten intézni egy ilyen beszélgetést. Én sem így terveztem, nyilván, de ez van, mindenki hazament januárig. Miért így döntöttünk végül?
Februárban indul az egyetemi 2. Félév, nagyobb eséllyel találunk ide diáklányt februári költözéssel, ezt mondtuk a harmincas lánynak is. Megértette. 30 nap a felmondási idő, amúgy is.
A másik, hogy én úgy nem szerettem volna évet zárni, hogy nincsenek tisztázva a szándékaink, meg nekem a szóbeli vizsgáim miatt jobb dolgom is van a karácsonyi időszakban, mint ezen aggódni. A másik lány is így gondolta ezt.
Nyilván többé nem fogok így eljárni, mert szerintem is gáz, legalább annyira, mint anno sms-ben szakítani. Úgyhogy erről akartam megerősítést kapni itt.
De mit csináltunk volna, nem várhattunk január közepéig a személyes megbeszéléssel, mikor nekünk keresnünk kell valakit helyette, méghozzá gyorsan. Akkor sem lettünk volna előrébb, mert neki személyes gondjai vannak velünk, nem az életvitelünkkel. Mindenkinek kellemetlen úgy együtt lakni, hogy nem jövünk ki egymással. Ezen semmilyen személyes beszélgetés nem segítene. Nyilván nem ezt érdemelte, hogy így váljanak el útjaink, de visszacsinálni nem lehet.
Többet nem tudok hozzászólni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!