Én azon gondolkodom mennyivel jobb életem lenne ha pszihopata lennék, ki mit gondol erröl?

a te szempontodból jó úton haladsz

Ez nem jobb lenne, hanem semmilyen. Az örökös neutralitás nem embernek való. Nem tud normálisan műköni. Lehet, hogy nincs rossz, de jó sem... Nincsenek motiváló tényezők, nincs miért élni.

A pszichopaták is szenvednek saját maguktól,ez csak kívülről látszik ilyen egyszerűnek,ahogy leírod.

Érdekes téma, ezen párszor én is elmerengtem. De amire te gondoltál, az az aszociális, nem az antiszociális!

Az nem igaz, hogy nem érezne. Csak máshogy és jóval kevesebbet. Nagyon unatkoznál. Ezt tudom. És nem lenne lelkiismereted, szóval könnyen elszabadulna a pokol, ha nem tudsz racionálisan és hidegvérrel nézni helyzeteket. Természetesen ez nem úgy müködik, hogy eldöntöd, hogy pszichopqta akarsz lenni és akkor azzá válsz. Még ha tanulmányozod is ezt a viselkedést, személyiséget, nem válhatsz olyanná. Neked mindenképp megmaradnak a saját vonásaid, nem tudnál felvenni egy tőled idegen személyiséget. Nem tudnád elnyomni az eredetit. Egy dolog biztos, ez már kisgyerek korban is megmutatkozik, nem egyik pillanatról a másikra leszel az. Bár nem esélytelen célzottan azzá válnod, de szerintem azt nem akarod. Néhány esetben hatalmas lelki trauma átélése után lett valaki antiszociális személyiség. A helyedben ezt még milliószor átgondolnám. Nyilván én csak a saját oldalamat látom, azt nem tudom, milyen amikor 'normális' vagy, csak elmondtam, kb milyen nekem.

Engem ne sajnálj emiatt. Nem vagyok a szegénykéd. De pszichopata igen. És ezzel nincs bajom, ilyen vagyok amióta csak emlékszem az életemre.