Felnőttként is sokat gondolkodom azon, hogy elég értelmes vagyok-e, meg jó-e az ízlésem. Más is van vele így?

Azt, hogy igazán okos vagy, onnan lehet lemérni, amikor összefutsz egy másik emberrel, olyannal, aki valóban okos és beszélgetsz vele. Elvonatkozatsz a diplomájától, sőt, meg sem kérdezed, hogy mi a végzettsége, hanem csak pusztán beszélgettek.

Van egy latin mondás: "Similis simili gaudet" - a hasonló a hasonlót kedveli/szereti. Nos, a valóban okos ember felderül lélekben azon, ha társra lel a másikban, szellemi magaslataiban társra. Azaz talál egy magához hasonló, okos embert. Nem irigykedik, nem játssza az agyát, nem verseng, hogy ki az okosabb, kinek nagyobb a végzettsége és kinek hány diplomája, vagy doktorátusa van. Ezek ugyanis egy olyan társadalomban, ahol az egyetemi mérce a béka fene alatt van lassan, nem sokat érnek. Csak azt jelzik, hogy van egy jó vagy közepes szellemi szinted, ami megüti az egyetemét és szorgalommal képes vagy elvégezni egy iskolát. De ez még nem okosság. Csak papirostudás - ahogy szokták mondani.

A jó ízlés egyrészt veleszületett adottság - mint az intelligencia is -, másrészt tanult minta. Kérdés, hogy mit tekintesz ízlésnek, mi neked az etalon, és mi az, ami nem felel meg neked.

Ja: ne foglalkozz sokat azzal, hogy mások hogyan gondolkodnak ... keresd meg a saját ízlésedet és a gondolataidat. Mindkettő a valóban okos emberek jellemzője.

A másik: "elég értelmes"? Ez szamárság. Mihez képest elég értelmes? Magadhoz képest mindig elég értelmes leszel. A többit fent leírtam.

nagyjából úgy vagyok mint te, azon, hogy elég okos és értelmes vagyok-e én is szoktam gondolkozni, de az ízlésem szerintem rendben van (pl. könyvek, filmek, zenék terén)

ezt egyébként el lehet dönteni objektívan, hogy jó ízlésű vagy-e vagy sem, legalábbis szerintem