Panellakók! Titeket nem zavar, hogy egymàs szàjàban éltek?

" Nem mindenki engedhet meg magának családi házat."

Ez így max egy adott településen igaz.

Egy kisebb településen ugyanannyiért(vagy olcsóbban) kapsz kertest mint mondjuk a szomszédos megyeszékhelyen vagy nagyvárosban egy 5. emeleti betonkaptárt.

Fõleg ha idegenekkel élsz együtt albérletben mint én. Hazamész a stresszes munka utãn és jön a beszólogatás ez maradt elõl, az nem lett feltakarítva rajtam keresik az elkevert cuccaikat halkabban menjek a konyhába és minden áthallatszik stb.

Ki menni se szeretek a konyhába, inkább várok fél órákat amíg behúznak a szobájukba csak ne kelljen látni õket.

És most nem csak a tegnap estét írtam le hanem az elmúlt 8 évet.

Nem zavar. Mondjuk én panelben nőttem fel, nem ismerek mást, ehhez vagyok szokva.

A közvetlen ajtószomszédainkkal jóban vagyunk (kisgyerekes család, ahogy mi is). Nem mászkálunk át egymáshoz folyamatosan, pláne kérdezés nélkül, van hogy egy hétig nem is látjuk egymást, de amúgy tök jó, hogy ha valami segítség kell, vagy hirtelen elfogyott valami a főzéshez, akkor tud egy darab hagymát adni és nem kell emiatt boltba menni. Csak egy példa. :D

A többi szomszéddal meg nincsen semmilyen kapcsolatunk. Se jó, se rossz. Köszönünk egymásnak, ha látjuk egymást, és ennyi. Nem érzem úgy, hogy "egymás szájában" élnénk. Hiszen nem látom őket, nagyrészt nem hallom őket, ők sem látnak engem, nem zavarjuk egymást. Több nap is el tud úgy telni, hogy napi többször kimegyek az utcára, liftezek, lépcsőzök, postaládát nézek, szemetet viszek ki, és eközben egyetlen egy szomszéddal sem futok össze.

Persze van, ami áthallatszik, pl. porszívó, vagy ha szerelnek, de hát kintről is sok minden behallatszik az utcáról (forgalom, kukásautó, egyszerűen az utca zaja, kutyák, stb), nekem egy porszívózás már nem oszt-nem szoroz...

A beszédet nem hallani, csak ha valaki ordibál, de már rég volt ilyen szomszédunk.

Két kisgyerek van a szomszédban, amikor kisbabák voltak, néha hallottuk őket sírni, de nem olyan szinten, hogy éjszaka felébredtünk volna rájuk. Amikor meg ébren voltunk, nem volt zavaró. Főleg hogy nekünk is van babánk.

Persze, vannak idegbeteg, ordibáló, zajongó, éjjel is hangoskodó emberek (most a mi lépcsőházunkban szerencsére nincs ilyen). De családi házban is lehet olyan szomszéd, aki megkeseríti az életedet. Ott is lehet zavaróan hangoskodni. Falusi nagyszüleim szomszédja 30 évig egy alkoholista volt, aki rendszeresen óbégatott a kertben hajnalban. Szóval ez nem annyira panelkérdés szerintem, mindenhol ki lehet fogni hangoskodó szomszédokat.

Nekem nagyobb biztonságérzetet is ad, hogy vannak körülöttem, őszintén szólva én félnék egy elszigeteltebb családi házban, főleg ha esténként egyedül vagyok otthon a babánkkal.

Gyerekként sokat voltunk a nagyszüleimnél falun, családi házban, és ott meg engem pl. a kutyák zavartak. Sokszor ébredtem arra éjjel, hogy egymást hergelve ugatnak, vonyítanak a kutyák, de ha a nagyszüleim egyszem kutyája ugatott, engem az is zavart. Aki meg ilyen környezetben nő fel, nyilván őt meg ez nem zavarja, mert ezt szokta meg.

Egy másik válaszoló is írta, engem az is zavarna, hogy ha kimegyek a kertbe, mindenki látja, mit csinálok. :D És ha a szomszédok is kint vannak a kertben, mondjuk mindkét oldalról, akkor én feszélyezve érezném magam, hogy "viselkedni" kell, mert látnak, hiába vagyok a saját kertemben. :D A panelben meg hiába van kis helyen sok ember, nem látjuk egymást, nincs közünk egymás életéhez.

Meg amúgy én egy kényelmes ember vagyok, legalábbis otthon. Eljárok tisztességgel dolgozni (illetve most gyeden vagyok), mellette sportolok, túrázok, stb., de ha hazaérek a panelba, örülök hogy semmit nem kell csinálnom a jó meleg, fűtött lakásért, az egyből folyó melegvízért, nem kell kerti munkát végeznem, gazolnom, folyamatosan felújítanom valamit, mint sok családi háznál. Sőt, télen még havat sem kell lapátolnom, ősszel nem kell faleveleket söpörnöm.

Az 1,5 éves kisfiunkkal is szerintem többet vagyunk a szabadban, mint több családi házas kisgyerekes ismerősünk, mert ők sokszor csak kimennek kicsit az udvarra, ha már úgyis ott van, de nem sokáig, mert felügyelet nélkül nem hagyják kint a kisgyereket. Mi viszont kénytelenek vagyunk kimozdulni, így fél napot a játszótéren töltünk, vagy a közeli parkokban, a 10 percre lévő erdőben, ami tök jó dolog szerintem.

Annyira szűkösnek sem érzem a lakást, most 3 szobás, 72 nm-es panelben lakunk hárman. Ha jön majd a kistesó, még akkor is bőven elférünk, de amúgy tervezünk egy nagyobb, 4 szobás lakásba költözni, ha már nagyobbak lesznek a gyerekek. De családi házban nem gondolkozunk, nekünk jó a panel/társasház.

Ezzel most nem a családi házak ellen akartam felszólalni, tökéletesen megértem, hogy valaki meg csak ott tudja elképzelni az életét. Azt is megértem, ha valaki szereti a kertet, az állatokat, az udvart, a nagyobb tereket. Amit leírtam, az csak saját vélemény. :)

Nem azt mondom, hogy a panel jobb, mint a családi ház, de szerintem bosszantó, hogy sokan élhetetlennek állítják be a paneleket, vagy valami borzasztó börtönnek, mikor szerintem elég sokan vagyunk, akik még szeretjük is a lakásunkat. :)