Van más is aki már feladta az életet? Aki tudja hogy nem lesz soha jobb a helyzete?

18 evesen vesztettem el,vagyis inkabb mar 17 evesen. Elkezdtem hallucinalni es mindenfele teveszmeben lenni, ami egyre rosszabb. Igy mar eleg kilatastalan

18/l

28 f vagyok, serdülőkor óta egyre rosszabb minden kb gimi óta kezdődött 15 éves koromtól. Alig várom a szabadnapjaimat hogy ne kelljen az emberek közt lennem, mert ha valamit is próbálok velük beszélni az csak erőltetett és érzem rajtuk is hogy őket se érdekli amit mondok, piszkálgatni is szoktak mikor, visszaszólok mikor nem, de összességében léve veszett fejsze az egész. Csak vegetálok a munkahelyen is és a várt szabadnapjaimon is nem tudok semmi értelmeset csinálni. Az idő meg csak telik, loholl megállíthatatlanul.

Valahogy az nyugtat meg mikor látom hogy másnak se megy ő se jobb ő is hibázik, nem vagyok egyedül a problémákkal ( mint ahogy itt is írjátok például) Nah de ez se normális tudom, de így érzem.

Kb főiskola elvégzése után kezdtem nagy mélyrepülésbe lelkileg. Célt vesztet kiüresedett személy vagyok aki azt se tudja merre menjen. Meg úgy semmi nem érdekel. Csajom se volt soha, középsuliban lehetett volna 2 is, de sose hittem el magamról hogy szerethető vagyok most sem. Barátom nincs haverom is lekoptatott aki egy volt, valszeg ennyire unalmas vagyok. A pszichológus középsúlyos depressziót állapított meg nálam 7 alkalom után, de mégha igaza is van sztem egy tetves kókler volt. Szal utálom a munkámat meg a közvetlen paraszt kollégáimat is. Van mondjuk egy két jófej is, de sajnos a macerálósokkal vagyok egy poszton. Önbizalmam nincs, Fejlődni semmiben nem tudok, érdeklődési köröm minimálisra szűkült, memóriám ijesztően gyenge és a kommunikációm illetve az ön-érdekérvényesítési képességem is kihalt ezáltal.

Fogalmam sincs mi legyen a köv lépés.

-Ba55zak el megint több 10ezret egy sarlatán lélekgyógyászra?

-Lőjjem fejbe magam (fegyver kéne hozzá), vagy ugorjak le a magasból? Akasztás az nem opció.

-Kezdjek én is mészárlásba ámokfutó címen és leckéztessem meg mindazokat akik komoly sérelmet okoztak? ( fegyó kell, meg annyira nincs is bennem agresszió, ami nagyon hiányzik néha)

-Költözzek szanatóriumba?

-Kezdjek el Qrvázni?

- Pofázz4k vissza mindenkinek durván és erőszakosan, komolyan?(az a baj hogy általában nem megy)

Én magam is látom hogy ez a legtöbb deviáns viselkedés, de valahogy a "normális" hétköznapi dolgok nem mennek.

Nem akarok gyereket és soha nem is akartam. Nők se érdekelnek. Csak akkor érzek valami kis reményt mikor látom h valamelyik csaj/nő érdeklődéssel figyel és kíván, a többit valahogy leszarom akármilyen jó, ha nem nézz felém se akkor egy 2 lábon járó homo sapiens semmi más.

Szóval egy szó mint száz evolúciós zsákutca vagyok eddig a depressziónak hála. Ördögi körökbe keveredtem amik kézdenek egyre kisebbre őrölni. És fogalmam sincs a kövi lépéshez.

Hónapok óta ez az érzésem, mindig mikor munkába kell mennem emberek közé.