Van más is aki már feladta az életet? Aki tudja hogy nem lesz soha jobb a helyzete?

Miutan kiprobáltam mindenfêle lépj ki a komfortzonádbol meg kezdj uj életet tipusu tanàcsot meg merj változtatni stb-ket.

Én lecseréltem az egèsz életem a poklokat is megjàrtam ès csak a hatterkép változott . Ugyanugy kihasznalos pasik, àtverös baratnök, furos kollegak vettek körül a vilag masik vegen is mas nemzetisegeknel is.

Az emberek mindenhol ugyanazok csak a nevük màs.

Nem tudom. Talán mostanság, talán már korábban. Ez egy folyamat volt még néhány utolsó próbálkozással. Buktam velük.

De látod, ma is felkeltem dolgozni és holnap is fel fogok. Apró változtatásokat még tervezek az életben, de összességében feladtam. A szociális rész nem megy, az embereket gyűlölöm és elérték nálam, hogy még csak esélyt se akarjak nekik adni, mert nincs kedvem n+1-ik alkalommal eljátszani ugyanazt a forgatókönyvet. Ezen nem tervezek változtatni, mert szarok bele magasról. Cserébe itt ez a jó kis oldal és minden napi sérelmem le tudom verni valakin. :D

Soha nem állítottam, hogy jó ember vagyok. (habár az itt mutatott arcom legalább annyira távol áll a valódi lényemtől, mint a munkahelyi, csak más irányba - de eszem ágában sincs ezt bizonyítani, hiszen minél inkább félreismernek, annál jobb. Az emberek szánalmasan könnyen megvezethetőek.)

800km megtétele után eldől a sorsom.Egyébként májusban adtam fel a reményt(nincs pszichés problémám).Az én történetem elég kemény.Más már feladta volna,de én még reménykedem.Több ismerősöm mondta,hogy ő már hurkot rakott volna a nyakába vagy alkesz lenne.

23/f

Én gyakran olyan mintha feladnám aztán újrakezdek reménykedni. Krónikus fáradtsággal küzdök, minden közösségben elég gyorsan megtalálnak azok, akik másokat szeretnek piszkálni és olyan módon nyilvánulnak meg velem szemben, amilyen megnyilvánulást soha senkivel szemben nem engednének meg maguknak.

Sose tudom kipihenni magam és ez jelentős mértékben megakadályoz abban, hogy bármit is tegyek, amikor reggel fáradtan, kimerülten felébredek, kétségbeesetten azt várom, hogy este legyen. Napközben pedig nincs erőm semmihez. Nagyon sokmindent próbáltam. Sok sok éve tart már ez.

1, Inkább részemről beletörődésnek nevezném ezt az állapotot;

2, Sodródni az árral szemben;

3, 37F vagyok, és kb. 16 környékén éreztem, hogy valami nem jó, és 24 körül lett igazán eldöntve a dolog.

Én talán azért nem adom fel pl a tanulást, azért nem sodródom az árral, mert ha sodródnék se lenne jobb. Odabent végigszenvedném a közel 9 órát, pénz nem lenne több.

Így legalább belemenekülök valamibe és 0,00001 % esélye még mindig van, hogy mégis bejön. Több nem nagyon, túl sok a kudarc már most.