Az emberek miért nem szeretnek beszélgetni az életről? Miért fáj nekik, ha próbálom őket rávezetni 1-2 dologra?

Bocs, de nem fogadnék el tanácsot egy olyasvalakitől, akinek annyiban kimerül a szociális élete, hogy az interneten vannak csak "barátai". Egyébként mit vársz egy arctalan, mindenféle személyes kontaktot mellőző kapcsolattól? Hogy mindenki megnyílik neked és elmondja a fél életét?

Én sem szeretném, ha egy olyasvalaki próbálna meg analizálni, aki 1 napot nem töltött el velem egy légtérben.

én itt már tapasztaltam pozitív értelemben ennek az ellentettjét, tehát lehetett normális dolgokról beszélni pár emberrel. És ez a hétköznapi életben is megeshet. Szerintem fontos, hogy A, ne legyünk elsőre tolakodóak; B, ne reagáljunk egyből úgy, hogy "Na, én tudom a tutit", C, kérdésekkel lehet egyrészt érdeklődni, másrészt rávezetni a másikat, hogy másként is lehetne valamit tenni, gondolni.

Amúgy meg sokan nem szeretnek szembesülni a problémájukkal, mert az változást igényel, ami többnyire rövidtávon "rossz?", és mivel az örömök sokkal fontosabbak sokaknak, így nem szeretnének szenvedni még rövidtávon sem.

Egyszer olvastam egy idézetet, miszerint:

"Az emberek csendes kétségbeesésükben élik le az életüket". Ami megállja a helyét.

"csak érdekel a másik"

Téged nem a másik érdekel, mert akkor érdekelnének a másik semleges dolgai is és nem erőltetnél rájuk olyan beszélgetét amit nem akarnak lefolytatni. És igenis a jelenlegi helyzet kell ahhoz, hogy el tudj indulni az ismerkedés útján és megismerd az embert önmagát.