Valóban létezik olyan ember aki nem szeret külföldre utazni, világot látni?

Igen, például én. Csak a komfortzónámon belül érzem jól magam, egyedül itt tudok ellazulni, feloldódni, mindenhol máshol csak állandó megfelelési- és teljesítménykényszert érzek. Számomra egy utazás csak felesleges bajlódással és stresszel járna: megszervezni magát az utat, a programokat, a szállást, időpontokat foglalni, követni a menetrendet, figyelni arra, nehogy elveszítsem a csomagomat, pénztárcámat, irataimat.

Egy ismeretlen helyre menet mindig feszült vagyok, mert nem tudom előre, hogy mire számíthatok: megtalálom-e azt a konkrét helyet, amit keresek, közbejön-e valami váratlan, kell-e számomra idegen emberekkel beszélnem, akikben nem tudom, hogy megbízhatok-e.

Ráadásul ronda is vagyok, emiatt nem szeretek emberek között mutatkozni, ha nem muszáj. Itthonról is csak akkor mozdulok ki, ha feltétlenül szükséges (pl. iskola, munka, bolt, posta).

Igen, Budapest rajongo vagyok. Itt szulettem es itt elek,mint a csaladom mindig is.

Minden nyaralas egy szenvedes nekem.

Jelen.

Alapból úgy alakult, hogy maximum 4 napot töltöttem külföldön, Temesváron és a legmesszebb pedig Bécsben voltam. Nem is vonz túlzottan és ha úgy alakult volna, megtaláltam volna a módját, ahogy telnek az évek, egyre inkább olyan vagyok, hogy amit kimondok, eltervezem, azt megteszem. Ugyan nem lett volna kivel, de valahogy megoldottam volna.

Ugyan Svájc, a vidéki Ausztria, néhány német város vonz és szeretnék túrázni majd az Alpokban, Kárpátokban, nomeg visszakanyarodva messzebb, bakancslistás az északi fény. Azért ebből a felsorolásból is látszik, hogy nem is vonz az utazás, nem sok célpont, amit így fel tudok sorolni és közeli mind.

A saját ágyamban alszom csak ki magam, szeretek otthon pihenni, szeretek csak az uszodáig vagy a Budai-hegységig kimozdulni, ezerötszáz kreatív hobbim van, persze a legtöbbre évi egyszer van idő, pl süthető gyurmázás karácsony táján.

Ha lottónyereményről van szó, ösztönösen arra gondolok, hogy elvonulok a természetbe félig önellátó életet élni, persze a pénz befektetése után.

igen, többnyire a nyelvtudás meg a pénz hiánya határozza ezt meg.

a kettő meg tökéletesen függ egymástól. ha nincs nyelvtudásod, megtanulhatnád. viszont ha nincs pénzed elutazni oda, ahova elszeretnél, akkor nincs az a motiváció sem, ami miatt elkezdenéd a nyelvtanulást.

én Európán belül oda elutaztam már, ami érdekelt, Skandináviát bejártam, gyenge angolommal, kvázi kevés pénzemmel...és hazudnék, ha azt mondanám, hogy maradéktalanul élveztem. a határaimat túlléptem, ennyi...nem bántam meg, viszont a következő lépcső az már egy USA lenne vagy esetleg valamelyik ázsiai ország, ahová méginkább kellene a stabil nyelv és a pénz is hatványozottan...így hát nem igazán vonz annyira, hogy arra törekedjek, hogy megvalósuljon.