Létezik még őszinte ember a világon, vagy mindenki taktikázik?
Folyamatosan csalódnom kell olyan emberekben, akik "állítólag" a barátaim évek óta, vagy éppen párkapcsolataimban vagy simán csak szexkapcsolataimban is (ahol elvileg mindketten szabadok vagyunk, de még ilyenkor is megy a taktikázás meg a patkánykodás) tényleg ennyire utolsó gerinctelen féreg az emberi faj? Néha úgy érzem, hogy csak én vagyok az az egyetlen szerencsétlen "földönkívüli" őszinte balek, aki még hisz abban, hogy legyen már a másik embernek gerince odaállni a másik elé (főleg amikor évek óta ismeri) és szemtől-szembe megmondani az igazat.
Mi akkora nehézség ebben? De most komolyan!
Léteznek őszinte emberek de legyél akármilyen őszinte néha vannak olyan dolgok amiket jobb megtartani.
Én is hiszek ebben néha-néha de aztán rájövök hogy hiba volt.
Sokkal könnyebb nem elmondani és nem foglalkozni vele mint hogy vitázz veszekedj, több energiát időt spórolsz meg vele.
Magadban kell bízni a legjobban, a többi emberben csak egy bizonyos szintig
Attól függ, milyen konfliktusról van szó.
Adott illető esetleg "csak nem mondott el valamit" ami szerinted fontos lett volna, vagy arról van szó, hogy másnak elmondta, kibeszélt a hátad mögött...
Nekem azbőszinteségem a legjobb szűrő. Aki nem ér fel eddig a szintig, az mehet a levesbe.
Volt olyan "legjobbarátom" akiről 2 év után derült ki nárcisztikus és csak energiaforrás kell neki. Végül a saját hülyeségébe gabalyodott bele, mert őszinte maradtam. Volt olyan csaj, aki csak a hibákat kereste, de nem átallott játszmázni: lapát. Másik csaj, aki szintén próbált érzelmizsarolni, manipulálni: lapát. Volt aki képtelen volt egy dologban egyenesen kommunikálni, inkább terelt, mellébeszélt. Visszavágtam neki. A mai napig meg van győződve hogy én bántottam és neki nem volt más lehetősége a sunnyogásnál. Most van ideje gondolkodni rajta.
Sajnos sokaknál neveltetési hiányosság, míg másoknál a konfrontációktól való félelem az oka, hogy képtelenek az egyenes, tiszta, világos kommunikációra. Mivel egyiknek sem vagyok az apja, egyszer-kétszer ugyan megpróbálom felhívni a figyelmét, de nem nekem kell megnevelni. Az ilyeneket inkább kirekesztem az életemből. Ezerszer nyugodtabb vagyok gerinctelen energiavámpírok és sunnyogó manipulátorok nélkül.
Inkább törekszem a szellemi autonómiára.
Nagyon soktényezős dolog ez, valakit pl. nem neveltek úgy, hogy őszinte legyen, sőt, azért volt probléma, ha őszinte volt...
Kérdés az is, hogy mit jelent az őszinteség és milyen esetben. Ha valaki állandóan mindig mindent szóvátesz, bármilyen jelentéktelen apróságot, az is idegesítő lehet egy idő után.
Van, aki azért nem mondja el az igazat, mert nem akarja megbántani a másikat. Van, aki azért nem, mert magát akarja jobb helyzetbe juttatni. Sok oka lehet, mindenkinek más.
Ha őszinte vagy valakivel akkor is, ha fáj neki amit mondasz, és ennek ellenére veled marad, akkor találtál egy értékes embert. A többség megsértődik, otthagy, ha könyörtelenül a szemébe mondod, amit nem akar hallani.
De inkább a fájdalmas igazságot választanám, mint hogy hazugságokkal simogassak valakit.
"Az őszinteség és tisztesség drága ajándék. Ne várd olcsó emberektől."
Mindenki taktikazik!☝
Én azt mondom csak egy bizonyos szintig ossz meg dolgokat masokkal és csak magadban bízz! Saját tapasztalat + mostanaba nem egy ismerőstől hallom hogy a 10+ meg 5+ éve meglevő igaz baratja hogy átb+++ta vagy elárulta.Egyebkent a sok hamis barat pozitiv hozadeka hogy egy ido utan elkezded kiismerni az embereket akar egy fel mondatbol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!