Ti hogy kezelitek ezeket az állandóan sirankozó, irigykedő, mártírkodó embereket, akik szerint bármi rossz van az életben azért vagy az aktuális kormány vagy a sors vagy a másik rassz vagy másik nem a hibás?

Nem tudom azt mondani hogy nem tettem semmit. Amióta kikerültem a nappali iskolából, többnyire vagy dolgoztam, vagy tanultam, vagy mind kettő egymás mellett. Most is ez van. Aztán még sem érzem úgy hogy látnám a munkám gyümölcsöt. Semmi nem úgy sült el ahogy én terveztem.

Míg más is ugyan ezt tette, aztán neki meg elég jól össze jöttek a dolgai. (bár ilyen emberből ismerek kevesebbet)

Te biztos hogy valami hiba bennem van, csak hogy az pontosan mi, azt nem tudom.

Lehet szidni a körülményeket, mert azok is felelősek.

Magyarországon azt is anyagi gondok fenyegetik, aki tisztességesen dolgozik. Ebben az aktuális kormány felelőssége megkérdőjelezhetetlen.

Kompetens kormánnyal az ország élén valószínűleg ez nem így lenne, az országban nagyobb potenciál rejlik, szervezés kérdése ennek kiaknázása. Épeszű ember erre tart igényt, de 5 kiló krumplival megvehető emberek kezében a döntés, döntés következményét fel sem fogva.

Érthető a kormány felé intézett kritika egy ilyen személytől. A gond ott van hogy sokan felelősségre vonják a kormányt mindenért, amiért egyáltalán nem tartozik felelősséggel.

"vagy a sors "

Kimaradt egy "o" betű ! :DDDD XD

A magyar emberrel véleményem szerint a legnagyobb baj, hogy mindent azonnal ÉS egyszerre akar. Tipikus példa erre, amikor mondod, hogy xy helyre mész nyaralni, akkor egyből jön a "dejómegyneked, én nem tudok, mer' ott a törlesztő meg a gyerek"; és már kezdődik is, hogy a kormány gyökér, a főnök gyökér, az emberek gyökerek, et cetera. Könyörgöm, mikor megszülte a gyereket, vagy felvette a hitelt, fel sem merült benne, hogy ez felelősségvállalással, lemondásokkal jár???

Lehet ülni otthon és sírni, hogy mekkora fos a kormány, meg lehet mondogatni magadnak, hogy "gondolkodj pozitívan" (ami kishazánkban egyenlő azzal, hogy törődj bele a sorsodba). VAGY! Fel lehet állni, el lehet indulni, és ami nem tetszik, azon változtatni. Amíg az utóbbi nem történik meg, addig a szavak sajnos üresek, mint ahogy az ember is, aki mondja őket.