Mit gondoltok a helyzetemről?
Középiskolában voltak barátaim, a végére barátnőm is lett. Aztán jött az egyetem, itt nem igazán sikerült barátságokat kötnöm, a régi barátságok és a szerelem is véget ért, ezek az emberek már teljesen eltűntek az életemből.
Emiatt próbálkoztam chateléssel, de szerintem mindenki tudja, hogy nem igazán lehet már értelmesen beszélgetni ezeken az oldalakon. Élőben még annyira se megy a dolog. Önbizalmam nincs, így lassan 22 évesen el kell kezdenem a genetikával is harcolni (pl. hízás, hajhullás).
Szóval végül arra jutottam, hogy nem erőlködöm, csinálom a dolgom, és ha nagyon azt érzem, hogy egyedül vagyok akkor veszek piát és leiszom magam, zenét hallgatok, bőgök egy kicsit. Tisztában vagyok az alkohol káros hatásaival, azzal is, hogy szánalmas amit csinálok, de egyszerűen csak ezt gondolom megoldásnak. Próbálkoztam főzni tanulással, testmozgással, de elég hamar meguntam őket, társaságban biztos ezek is szórakoztatóbbak lennének.
Nem is tudom mi lenne az igazi kérdésem, igazából csak kíváncsi vagyok, hogy vannak-e mások is hasonló helyzetben, és ők találtak-e valami más megoldást az önpusztítás helyett? Köszönöm annak, aki elolvasta! :)
válasza:Nah, nem vagy egyedül. Csak én már parabolás ívben szrok bele. De a megoldásom kb ugyanaz. Sör, zene, figyelem elterelése. Ha épp megy. Ha nem, hát akkor mentálisan összezuhanok, bőgök, csapkodok, hisztizek, néha bántom magam (ütés), hogy pár pillanatra elvonja a teljes figyelmem a hirtelen fájdalom.
Szólni úgysincs kihez, senki nem tanúja ennek semmilyen formában, szóval olyan, mintha meg se történne. Én úgyis elfelejtem. Mint mindent. Már az emlékeimhez se ragaszkodok, azok is jelentésüket vesztették. Vállat vonok az egész életre, szenvedésre, szép időkre. Jön és megy. Aztán majd vége lesz. Ez legalább vigasztal.
Van egyre keményebb depresszióm, ami már gyakorlatilag ellehetlenít a társas kapcsolatoktól, és nem vagyok hajlandó dokihoz menni, mert nagyon nem bízom bennük korábbi rossz tapasztalatok miatt. Plusz nem engedtem meg magamnak azt a luxust, hogy még egyszer bezárjanak.
Úgyhogy majd egyszer csak vége lesz, valahogy, valamikor. Addig is, legalább a sör nem hagy magamra és megért.
válasza:22 évesen felesleges temetni magad. Elvégzed az egyetemet, lesz munkád, elköltözöl a szüleidtől és máris előtted az élet
Én 32 vagyok és ilyen helyzetben...
válasza:Elolvastam.
A céljainkért való megküzdés tanulható. Van itt egy hasznos cikk róla:
Jó fejlődést kívánok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!