A párom rendetlen. Ragaszkodik minden apró vacakhoz. Mit tegyek?

Gyűjötegőnek hívják az ilyen embereket és ez betegség.

Én is éltem együtt egy ilyen emberrel, a végén már a takarítás is elmaradt egy egy faluvégi ótvaros putriban nagyobb rend és tisztaság volt, mint ebben a lakásban.

El is menekültem onnan.

Hallottam olyan esetről is, ismerősi körben, ahol a nagymama lett ilyen. Egyedül élt egy kis panelban. Annyi szemét gyűlt össze, hogy már csak kis közlekedő folyosó volt a szemétkupacok között, és magasan állt. Egyszer ráborult és a néni ott is maradt.

Úgyhogy ezzel vigyázz. Nem egészséges.

Én magam azt csinálom, hogy mondjuk fél évente csinálok egy lomtalanítást, végig veszem mi kell mi nem, és kiteszem, kidobom, odaadom. Így sosem gyűlik fel mértéktelen kacat.

Saját szüleim is amúgy gyűjtögetők voltak, főleg apám. Minden "jó lesz valamire" alapon úgy nézett ki a ház, kert mint egy putri. Mikor már nagyobbak voltunk öcsémmel, akkor csináltunk 1-1 lomtalanítást, dobtunk ki mindent ami nem kell. A taktika az volt, megkérdeztük, hogy ez m és mire kell. Általában az volt a válasz, hogy "jó lesz valamire" akkor az ment a levesbe. Mert ha 10+ évig nem kellet semmire, akkor utána sem fog.

Amit mindig utáltam az, hogy az egész ház belül is össze vissza igénytelen volt. Ha kiszakadt egy fotel, le volt terítve valamivel, vagy alapból volt innen-onnan összehordott mindenféle bútor. Nagyon zavart hogy nincs egy arculata a háznak, nincs egy vendégszoba egy nappali. A fotel egyik része az emeleten, a párja a szobában a kanapé része a földszinten és így tovább.

Én is sokkal inkább értékelem a kevesebb bútort, ízléses berendezést. Nem kell minimalizmus, de úgy legyen egy arculata a szobának ha belépek. Legyen rend, rendezettség, és ne azt lássam, hogy a szekrény tetején ott vannak a karton dobozok meg a bicikli kerék a szoba közepén.

Amúgy ez jutott eszembe:

[link]

Például nézzétek meg a Netflixen a Minimalizmus című dokumentumfilmet, hátha segít neki megérteni, hogy te hogyan szemléled a világot és legalább nyitni fog rá. Megpróbálhatsz olyan Marie Kondo által is sokat emlegetett szempontokat behozni, hogy amiket 1-2-5-10 éven belül nem használt, azokat dobjátok ki, hiszen ha ennyi ideje nem kellett, akkor esélyes, hogy nem is fog már kelleni.

Az is egy lehetőség, hogy megpróbáljátok pénzzé tenni őket. Eladni olyanoknak, akiknek szüksége lehet rájuk, így a bevétel racionalizálja számára, hogy egyszerűbb a pénzt tárolni és ha majd tényleg szükség lesz rá, akkor majd vesz helyette másikat. Nem mellesleg ilyesmikből egészen komoly pénzeket is lehet akár csinálni, főleg ha tényleg nagyon sok cucc van.