Nem értem a viselkedését. Mit lehetne neki mondani, hogy észrevegye magát?

Egyik barátnőm állandóan a "fészbúk" és "insta" nevű közösségi oldalakon lóg. Alapjáraton nem nagy gond ez, mindenki fent van, de ő csak attól boldog, ha posztol magárol minimum napi 25x valami szart. Konrétan már tényleg a szarásról is selfit fog készíteni wc-n ülve. Ha nincs más, akkor újra és újra posztolja azokat a képeket, amiket már kitett és előadja milyen jó neki, megint utazik, csavarog mindenfelé. Pedig aki követi a dolgait látja, hogy nem új sztori. A másik, hogy felfestett magáról egy kamu világot. Szeretne egyetemre menni, de nincs lehetősége mert nem olyan jók az eredményei. Hazugságból kiírta melyik egyetemen tanul, néha ha a városban arra sétál lő egy selfie-t és bejelentkezik, mintha ott lenne és órára menne.. ez szerintem nagyon gáz.

A kamu külföldi lakhelyről már ne is beszéljünk. Mondtam már neki, hogy nem szükséges ezt csinálnia. Inkább a fészbukozás helyett tanulhatna és előbb utóbb bekerülne a suliba. Nem értem ezt a magamutogatást és kamuvilágot. Elmentünk egyszer együtt nyaralni (2 éve), azóta is azt posztolja, ha épp nincs más. Ráasásul én tudom, mennyire nem érezte jól magát, mert haza akart menni, nem tetszett neki a hely, panaszkodott hogy nyomott a hangulata.. (Egy régi történelmi városban voltunk, szerintem szép volt és mindenki értékelné, de csak elrontotta a siránkozásával. De fotózni azért kellett őt mindenhol. Erre hazaértünk és ment a kamu boldogság felfestése, minden képet feltöltött, ami készült hogy merre járt. Néha már nekem kellemetlen, mert nem feltétlen kérdezi meg, hogy rólam is feltehet-e fotót.

Nem tudom miért jó ez neki, felnőtt nőről van szó, mégis úgy viselkedik mint egy 15 éves tini.

Annyiszor beszéltem már vele ezekről, de a végén nevetgél egyet és másnap folytatja. Hosszútávon senki nem fogja komolyan venni, mert az élete egy hazugság. Én még mellette vagyok, de kezdek egyre inkább kiábrándulni belőle. Kicsit butus is, ami azt illeti mert nem érdeklik az értelmes dolgok. Mondtam neki olvasson, képezze magát de semmi. Adtam neki alternatívát, hogy ha az egyik suli nem sikerül mi az amit még tanulhatna, mert az se rossz és lehet könnyebb bekerülni. Kezd már elegem lenni a hazugságokból, mert úgy érzem ez engem is minősít, ha mellette látnak így. Pedig én teljesen más típus vagyok. Én is készítek fotót, de inkább magamnak. Nem a like gyűjtögetéstől érzem magam boldognak, se a kamuvilág alkotásától és szereztem diplomát is kemény munkával. Legutóbb magánügyet írt ki magából dühösen a közösségi oldalra, mintha az idegen emberekre tartozna. Értelme sincs az egésznek, csak lejáratja sajàt magát. Nem a posztolással van a gond, hanem hogy nem érzi, hogy a határ. Azonkívül csak mondogatja, hogy akarja a sulit, de semmit nem tesz érte. Nem tudom mit lehetne vele tenni, hogy lehetne jobb belátásra bírni.