Mi az annak az oka, hogy ennyi fiatalokat lenéző, magát sokra tartó idős ember van az országban?

ne is mondd.

decemberben kezdett terjedni egy fiatalokat kritizáló írás a neten, amit egy frusztrált öregedő tanárnő írt.

nyilván általánosít és sok butaságot összehord a szerző is, de azok a hozzászólók, akik egyetértenek azt írással, teatyaúristen…

50-60-70 éves létükre alig tudnak helyesen írni, tele vannak ellentmondásokkal, érvelési hibákkal a hozzászólásaik, mégis rohadt nagyképűek, és meg vannak róla győződve, hogy sokkal jobbak, mint a fiatalok. a kedvencem az volt, mikor egy öreg belekötött abba, hogy vki azt írta, „sztem” . Igen, 2020-ban valóban egy rövidítésbe kötött bele, hiányolva az igazi értékeket :D

félelmetes, amikor idős, tájékozatlan emberek azt hiszik, mindenben jobbak, értelmesebbek, csak mert leéltek x évet.

valaki írta, hogy alig találkozott még értelmes idős emberrel, hát őszintén szólva még én sem nagyon.

„Legutoljára és nagyképűen lehordott itt egy idős nő, hogy különbül műveli az anyanyelvünket, aztán alapvető hibákat vétett.”

Engem elég nagyképűen azért osztott ki egy feltehetően 50-60 körüli nő, mert rosszat írtam a Retro Rádióról :D

utasított, hogy máskor milyen stílusban írjak, majd kifejtette, hogy ma már nincsenek jó zenék :D

sajnos tele van az ország ilyen nagyképű. kissé buta, megkeseredett boomerekkel, akik szerint az ő idejükben minden jobb volt, de még ahhoz sincs eszük, hogy megtalálják a jó mai zenéket, mert a rádiókon kívül semmit ismernek.

Magyarországon eleve a többség meglehetősen beképzelt, de borzasztóan tájékozatlan, igénytelen, elmaradott.

Egy idős ember meg teljesen más korban nőtt fel, alig van köze a mai világban, próbál ragaszkodni a régi „értékekekhez”. Raádásul burokban élnek, nyelvet nem beszélnek, a kis környezetükben társalognak a hozzájuk hasonló nem túl okos emberekkel, így nem veszik, hogy buták.

Papám példáját tudom mondani, aki szerencsére még mindig él, de egész életében próbára tette a körülötte lévő embereket. Neki volt mindig igaza van, senki nem szegült neki ellen, akármekkora baromságot mondott, és ezért egész életében tévedhetetlennek gondolta magát és egyáltalán nem ismer semmilyen határt. Meg kellett tanulnia, hogy nekem meg a testvéremnek már nem dirigál, mert egyszerűen nem csináljuk azt, amit mond.

De itt a gyk-n is láthatod, bizonyos idősek mennyire nem tudják, hol helyük. Most nemrég valami idős séf osztotta ki a fiatalokat, hogy ne menjenek ki külföldre, itthon tegyék jobbá az országot. Először ha élőben próbálna így nevelni, lehet, hogy úgy nyakon vágnám, hogy felállni nem tudna, aztán meg nevelgesse a családtagjait, ne idegeneket.

Aztán volt olyan is, hogy hosszú hajjal lilában bicikliztem, erre egy nyugdíjas polgárőr morgott valamit az orra alatt, de olyan is volt, hogy később kellett a Duna-partra mennem biciklizni, mert ott volt egy idős festőművész, aki mindenkinek kéretlen tanácsokat adott.

A „Felneveltünk egy életképtelen generációt” című írás tényleg jó példa (Valaki írta a GYK-n is) arra, mikor egy piacképes tudással nem rendelkező, egész életében keveset kereső idős tanárnő erős szereptévesztésben van, és meg van sértődve, amiért a tudása elavult és a fiatalok nem olyan szolgalelkűek, mint ő. A kedvencem az volt, amikor ezt az írást egy egykori főnököm, egy 100 kg- os érettségivel rendelkező nő is lájkolta, akinek a tudása kimerült a fénymásolásban. Ő is borzsztóanm meg volt sértődve, amiért minden fiatal otthagyta a cégét, és továbblépett.