Az emberek szemében miért annyira elvárt a céltudatosság, siker, törtetés, karrier és hasonló dolgok? És miért vetik meg, aki nem ilyen?

Hiába mondjátok, hogy a magyar milyen irigy nép és köpköd a gazdagokra meg a sikeresekre mégis ma már általánossá vált, hogyha nem mész egyetemre (sőt ha nem lesz menő végzettséged, mint közgazdász, mérnök, orvos, jogász stb.), akkor mindenki lenéz, elkönyvel egy lusta disznónak és kivet magából a társadalom, hogy milyen ambíciók nélküli ember vagy. Bezzeg viszont, ha megcsinálod az MSc-t meg akár a Phd-d is egy menő egyetemen, 2-3 nyelven beszélsz perfekt és folyamatos sikereket érsz el a karrieredben meg folyamatosan törtetsz (új kocsi, luxusház), akkor mindenki agyonajnároz, hogy "óh de okos vagy"/"példaértékű a szorgalmad"/"nagyon gratula neked"/"így kell ezt csinálni" blablabla. Mindenki a másiktól kérdezgeti, hogy "mikor végzel"/"mik a céljaid"/"miért nincs még munkahelyed a szakmádban". Kérdezném magamban: "mégis mi a fa** közöd van hozzá"? A facebook-on tele vannak a szakdolgozatos/diplomaosztós pózolgatós fotók és mindenki elalél, ha ilyeneket lát. Ha munkanélküli vagy akkor pedig a szemedre vetik, hogy miért nem építetted a karrieredet, miért nem törekszel, hogy jobb legyen neked. Ha szakmunkás vagy, akkor állandóan éreztetik veled, hogy egy senki vagy. "Miért nem mentél egyetemre..?"/"Jó ez így neked, mi lesz ha megöregszel..?"/"Hogy akarod tervezni a jövődet/családodat/gyermekvállalást HA CSAK EGY villanyszerelő/burkoló/szakács stb. vagy?" Mindegyik elhangzott mondatnak fültanúja voltam már a szürke valós életből. Ha elrontod a tanulmányaidat (több éves csúszás, szakváltás, tartós munkanélküliség), akkor egyből feketelistára kerülsz a cégeknél, hiszen látni fogják, hogy kudarcokat vallottál és ezzel már nagy hátrányban indulsz a többiekhez képest (kamuzni ugye pedig értelmetlen, mert úgyis kiderül minden). Megkérdezik, hogy "miért nem dolgoztál x és y időszak között": mert nem találtam a szakterületemben munkát. Ha más munkakörben dolgoztam, akkor megkérdezik, hogy "miért éppen abban dolgoztam és nem a szakterületemben"? Szóval ha nem alakítod tökéletesen az életedet, akkor mindenki megbélyegez, hogy nem voltál talpraesett/okos/sikeres és mehetsz a kukába. Én pl. szakváltás miatt 5 éve tanulok egyetemen és mindig visszadobják az önéletrajzomat és olyan helyekre se hívnak be, ahova simán megfelelnék. Valószínűleg én is feketelistára kerültem az elrontott karrierem miatt.

Szóval kérdezném én, hogy miért lett társadalmi elvárás az a felfogás, hogy legyél te a legjobb/legszebb/legokosabb és taposs, küzdj az előrejutásért minden áron? (mert máskülönben gyenge/buta/lusta/semmirevaló stb. leszel)