Tudtok olyan embereket akiket egész életükben butáztak megaláztak és kirekesztettek, de mégis nagyon sokra vitték az életben?

Általános iskolában volt egy osztálytársam. A képzeletbeli barátaival beszélgetett, furcsán beszélt, mindenkit cseszetetett

(mert barátkozni akart, nem bunkóságból)

Most pedig egyetemen orvostanhallgató.

Ez nagyon ritka sajnos.

De írok példát

Egyik volt osztálytársnőm, barátnőm volt, de már nagyon régen nem beszéltünk. Folyamatosan röhögtek rajta. Volt egy srác, aki még a facebook-on évek múltán is a képei alá írogatott gúnyos megjegyzéseket. Úgy általában szerencsétlennek és szánalmasnak tartották. Tényleg furcsa jelenség volt, szerintem valami mentális betegség tuti bejátszott.

Sokat panaszkodott nekem még később is, hogy egyetemen kirekesztik.

Egyszer bevallotta részegen, hogy többször rákészült az öngyilkosságra.

Sajnos még nekem is nehéz eset volt barátként, de megértettem.

Amit tudok róla, hogy jelenleg egy nagy családi házban él a férjével egy budai kerületben, nagyon szép helyen, van jó pár állatuk is.

A férje olyan, mint egy címlapmodell-számomra. Hát gonosz leszek, ezen én is meglepődtem.

De megérdemli.

Legutóbb még olyan munkája volt, amit imádott. Azt csinálta, amit tanult és amire már gimiben készült.

Aki rá volt szállva srác, az meg egy lecsúszott alkoholista lett, mai napig olyan képeket posztol, hogy milyen buliban van szét csapva, meg az anyja tartja el. Találkoztam vele és egy ép mondatot nem tudott megfogalmazni. :/

De mondom szerintem ez ritka. Ez sem kifejezetten csoda, amit itt leírtam.

[link]

Ez így történt, de számtalan hétköznapibb példa bizonyítja, hogy az, ami az iskolában történik, csak akkor határozza meg az életünket, ha hagyjuk...