Nem érzem jól magam a házunkban, mit tegyek?

Két éve vettünk a hosszú évek alatt összespórolt pénzünkből egy falusi házat. Vályogfalazatú, a 60-as években épült. Olcsó volt, direkt olyat szerettünk volna, amit fel lehet újítani. Hitelben egyáltalán nem gondolkodtunk, mert úgy gondoltuk, apránként minden meglesz előbb-utóbb (ráadásul félek a hitelektől). Még mindig sokat spórolunk, nem költünk semmi feleslegesre. 8 éve nem voltunk sehol nyaralni még egy napra sem, mert minden pénzt a házra gyűjtünk, de semmi változást nem látok mégsem egy-két apróságon kívül. Hiába festettünk ki, még mindig a régi lakók szagát, öreg ház szagot érzek, és állandóan takarítok, mégis mindig por, kosz, pókháló és csatornaszag van. A tetőt nem cseréltük ki, pedig nagyon nagyon rászorulna, többen is mondták. Mert hiába hullámosak a lécek, töredezettek a cserepek, a párom szerint elég, ha meg van erősítve néhány helyen oszt' jóvan... Pedig ősszel beáztunk kétszer. Fél éve nem volt már függöny az ablakon, amikor végre találtam valahol 1500 ft-ért és veszekedett velem, hogy minek ennyiért függöny... Hiába spórolunk, mindig csak az olcsó megoldásokra esküszik a párom, és így egyáltalán nem úgy néz ki, ahol egy fiatal párnak laknia kellene. Itt le merem írni, hogy sajnos irigylem magamban a barátainkat, ismerőseinket, hogy milyen szép fiatalos, modern belül a házuk, pedig általában ugyanolyan szinten vannak anyagilag, mint mi. De sosem mutatom az irigységet, igyekszem örülni a másénak.

Úgy érzem, mintha nem lennék önmagam ebben a házban, semmi sem tükrözi a személyiségünket, ordít az egészen, hogy gáz. Ráadásul mindig azt érzem, hogy egy nap ránk omlik az egész.

Eszembe jut a sok hétvégi túlmunka, hogy szinte nem is volt eddig életünk és ezért...Tudom, értékelnem kellene, hogy legalább sajátunk van, de mégis sokszor kiborulok, szorongok, ha a házban vagyok.

Nagyon eltúlzom a dolgokat szerintetek? Jobban kellene örülnöm, és elégedettebbnek kellene lennem?