Mit tehetnék, hogy ne legyek ennyire irigy és sóvárgó a külföldön dolgozó magyarok miatt?
Lehet, hogy az alapvető lúzerségem is az oka (B2 angol nyelvvizsgával is csak konyhanyelven beszélek és súlyos évek óta küzdök az egyetemen), de elképesztően irigy vagyok azokra az emberekre, akik - akárcsak sima szakmunkával is - de már rég kint élnek, jól beszélik a nyelvet, soha nem fognak visszajönni és német/osztrák/angol állampolgárok lesznek hamarosan egy új és gondtalan élettel. Nem is az egzisztenciális helyzetüket irigylem, hanem azt, amennyire talpraesettek voltak, hogy kimenjenek a nagyvilágba, az ügyeiket intézzék (bankszámla, munkavállalási engedély, albérlet lefixálás stb.), munkát vállaljanak egy idegen környezetben és majdnem anyanyelvi szinten (de legalábbis érthetően/folyékonyan) elsajátítsák a nyelvet. Eközben én egy postai ajánló szelvényt nem tudok normálisan kitölteni és egy csomagot feladni. Ha nem tudok valamilyen ügyet intézni, azt se tudom kitől/hogyan/hol kell megkérdezni és sokszor még magyarul se tudom kifejezni magamat nemhogy "külföldiül". Annyira irigylem a kinti magyarok tökösségét és talpraesettségét. Persze ők itthon is ezerszer életrevalóbbak lennének és az a durva, hogy még ők is kikényszerültek menni, hát akkor én lúzer és tutyimutyi fiatalként vajon hogy fogok itt boldogulni? :/
Annyira jó lenne ha én is ilyen lazán és magabiztosan szaladgálhatnék a nagyvilágban, de még külföldön is csak egyszer voltam, ott is a testvéremmel buszon utazással, mindent előre megszervezve és még a saját magam rendelt kaját is úgy rendeltem meg a pultnál, hogy előtte 5 percig gyakorltam, hogy majd mit és hogyan mondjam el angolul (mit kérdezhet, ez a szó hogyan van, akkor mit kell válaszolni, ha mást is kérek stb.). Valszeg az introvertáltságom is nagyban az oka ennek, mert sose voltam bulizni, sose voltam részeg és ezek miatt sose volt barátnőm, de volt is bőven okom rá, mert külsőre is sajnos eléggé infantilis vagyok, nemcsak személyiségre. Ezek az életrevaló, gyönyörű és egészséges, erőtől és lelkesedéstől duzzadó fiatalok meg kimennek Londonba/Berlinbe és övék a nagyvilág!
#2: Ennek érdekében tudnál nekem néhány hasznos tanácsot adni? Elsősorban nyelvtanulásra gondolok. Angolt 16 éve tanulok és még most se beszélem normálisan és folyékonyan, amivel Angliában boldogulnék. Németből meg jó ha 2-3 szót ismerek.
Az a gond, hogy azt se tudom, hogy fejleszthetnék magamon.
Azért azt ne gondold, hogy az afféle idill, ami miatt sóvárogni kell. Tény, hogy van, aki sokra viszi, de az valószínűleg itthon se hajléktalan lenne.
A legtöbben kint vannak, többet keresnek, de többet is költenek. Emellett távol vannak a családtól, itthoni barátoktól.
Ismertem olyat, aki kiment "meggazdagodni", és kint rosszabb körülmények között élt, mint itt, és negatív egyenleggel jött vissza egy évvel később.
Vannak ott lehetőségek, de nem alapértelmezett, hogy mész, és minden szuper lesz, és meggazdagodsz.
"kimenjenek a nagyvilágba, az ügyeiket intézzék (bankszámla, munkavállalási engedély, albérlet lefixálás stb.), munkát vállaljanak egy idegen környezetben és majdnem anyanyelvi szinten (de legalábbis érthetően/folyékonyan) elsajátítsák a nyelvet."
Ezekre én is nagyon ráparáztam 3éve a mikor kijöttem, de el sem hiszed milyen könnyen és gördülékenyen megy. A bankkártya nyitâs angliában nem egyszerű, de ha van lakásod bejelentett akkor a bankok szó szerint nem engednek ki az ajtón ha bemész érdeklõdni. A nyelv is ragad az emberre, fõleg, ha angolokkal él és dolgozik. Nem szabad félni, mert AZ vonzza be a sikertelenséget. Idegen környezet az olyan dolog, amit vagy megszoksz, és tetszik, vagy nem leszel képes rá soha. De szerintem ehhez is pozitív mentalitâssal Kell hozzáállni, és szeretni fogod. Meg Kell próbálni, ha ezt akarod, nincs mese, vagy hagyj fel a gobdolattal, mert megmarad az irigység és sóvárgás amíg bele nem törõdsz az egészbe.
Szerintem, ha ilyen típus vagy, aki parázik „külföldiül” beszélni, azon csak azzal tudsz segíteni, ha beleveted magad a mély vízb, és kimész angol nyelvterületre, ahol rá leszel kényszerülve, hogy beszélj.
Több ismerősöm ment ki a 20-as évei elején úgy, hogy alig makogott angolul, és elég jól megtanulták, de legalábbis a parájuk elmúlt.
Ahogy előttem is írták, azért nem úgy a külföldi munkavállalást elképzelni, hogy másoknak ez totál könnyedén megy (persze, vannak igazi kalandorok, de a többség nem az), mindenkinek vannak parái, az a különbség köztük és közted, hogy ők túllépnek ezeken. Amit nyilván te is megtennél, ha muszáj lenne változtatnod, de valószínűleg nem az. Szóval irigykedés helyett tudatosítsd magadban, hogy ezek az emberek nem jobbak nálad, csak egyszerűen bátrabbak. Ezen pedig tudsz változtatni, ha akarsz.
Senki nem úgy születik, hogy feltalálja magát külföldön. Ez egy természetes folyamat, amit tanulni kell.
Én pl 19 évesen költöztem Angliába, itt nyitottam életem elsõ bankszámláját és fizettem be az elsõ csekkeket. Magyarországon is pont olyan balpha$zul csináltam volna, mint itt, de megoldottam, belejöttem😀
Akkor hogy kerültél egyáltalán egyetemre??
Külföldi legtöbb munkához nem kell folyékony anyanyelvi szint, az alapokat meg csak megérted, ha már vizsgád is van.
A magyarok túlnyomó részének természetesen külföldön is csak rabszolga munka jut, amin nincs mit irígyelni. Egyetlen, ami jó benne, hogy ott megfizetik. Hajóra mehetsz minimális angol tudással is, 15.000 ft a kiutazás kb. Szabadnap nem nagyon van, de fizetnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!