Milyen szakmát kellett volna választanom, ha gyűlölöm az embereket és nincs egy haverom se? Mit kezdjek az életemmel, ha rosszul vagyok a többi embertől?

Ma jutottam erre a következtetésre, mert majdnem behajtottam egy behajtani tilos utcába és rá pár tíz méterre egy banyatankos vén f***nak az volt a legfontosabb elfoglaltsága, hogy nekem mutogasson meg artikuláljon. Elképesztő, hogy mennyire mással képesek törődni az emberek. Attól is hányingerem van, ha valaki elkövet egy apró hibát és már a környezete egyből ugrik rá meg vigyorászik, hogy "Hehe jól elba***ad". Mert mindenki olyan k***a okos. Attól is rosszul vagyok, hogy minden undorító ember görög istennek/istennőnek hiszi magát, annyira egója van és neki más nem dirigálhat meg mindig ő az okos. Ja és attól is rosszul vagyok, hogy iszonyat sokat kell tanulni/dolgozni, hogy egy nyomorult munkahelyem legyen, amiből talán meg tudok élni. Hát nekem ezekből elegem van és ez volt a csepp a pohárban az őszinte utálatomhoz ami az emberek felé irányul. Csak sajnos olyan szakon tanulok, ahol szintén kapcsolatban leszek emberekkel a végzés után (informatika) és az állásinterjúkon, munkahelyeken is emberekkel kell kapcsolatban lenni. Bár már ezt is utálom és legszívesebben valami kertészetben dolgoznék messze a civilizációtól, de ott is dirigálna és belémkötne a főnök, hogy sz** a munkám. Szóval mondjatok valamit, hogy mihez kezdjek az életemmel!