Nagyon nehezen találok olyan embereket akikkel egy hullámhosszon vagyok. Ha tudom hogy ez nem az én hibám akkor hogy változhat a dolog? 24/F

Nagyon hasonló mentalitású vagyok, mint Te, Kedves Kérdező.

Emberek, társaság tekintetében nem a mennyiség, hanem a minőség fontos számomra. Elég nagy igényeim vannak intellektuális téren, nagyon megválogatom kikkel barátkozok.

Nehéz igazán az igényeimet kielégítő társaságot találni, ahol jól is érzem magam. Lehet, egyrészről igaz, hogy nem vagyok kompromisszum képes ilyen téren. De, amikor próbálkoztam vele, rájöttem, hogy számomra nagyon más értékrenddel rendelkező emberekkel nem tudok kijönni, csak ideig-óráig.

Inkább vagyok egyedül, minthogy kényszerből, de társaságban.

Barátnő meg vagy lesz vagy nem, van elég sok hobbim, lefoglalom magamat, nem izgat.

F22

Én is hasonlóan tudnám magam definiálni.

Nem szeretem a buta, állandóan iszok, bulizok, b*szok embereket. Márpedig elég sok van belőlük.

Szeretem, ha rendelkezik valaki jövőképpel, és ambiciózus.

Ez nem egyenlő azzal, hogy nagyképű lennék.

Nem nézek le senkit, mindenki élje a maga kis életét, de én olyanok felé szívesebben nyitok akikkel jókat lehet beszélgetni és meg is hallgat, hozzá szól a témához, vagy ha nem ért valamit, kérdez.

Volt egy csomó olyan barátom, akiknek néha élménybeszámolót tartottam, vagy hosszabbra nyújtottam egy történetet és annyit látok, hogy csak néz és néha bólogat... Jó persze, néha én is fáradtabb vagyok, de ők szinte mindig ezt csinálták vagy tereltek.

Az náluk nem volt opció, hogy menjünk el kirándulni, sátrazni stb

Menjünk inni, mert az olcsóbb.

Mondjuk az is igaz, hogy én 16 éves korom óta mindig vállaltam melót és gyűjtögettem, ők pedig a szüleiket húzták le (ami szerintem aljas dolog, főleg hogy mostmár 20 évesek vagyunk és változatlan a helyzet)

Na mindegy, a lényeg hogy aki elfogad ilyennek, azzal egy hosszú és bizalmas barátságot tudok kialakítani.

20/L