Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Miért szeretik az emberek a...

Miért szeretik az emberek a sztereotíp általánosítást?

Figyelt kérdés

Arról már ugye hallottunk és ismerjük, hogy az emberek túlnyomó része egy vélt biztosnágérzetet feltételezve konformitásban élnek. (Earl Nightingale: A legfurcsább titok) Igazodnak, másolnak.

Ezzel egészen addig nincs is baj, amíg ezzel nem végeznek önsorsrontást.

A másik dolog viszont furcsa, mintha a konformizmus reciproka lenne: sokat így nyilvánulnak meg, mintha minden, mindenkire általános érvényben lévő szabályként szinte kötelező lenne, mintha minden ember tökéletes másolata lenne a többinek és mindenkire bizonyos törvényszeráűségek általános érvényben igazak lennének.

Néhány példa: sokak szerint általános sztenderdje van pl annak a kornak, hogy mikortól „gáz” a szülőkkel egy ingatlanon élni. Vagy pl sokat úgy vélekednek, mindenkire egyformán igazak ezek a komfortzónás „szabályok” vagy mintha egy adott helyzetben mindenki pont úgy viselkedne. Mintha nem lennének ember és ember, személyiség és személyiség között néha igenis hatalmas különbségek. Egyszer mondtam egy lányos szülőnek, hogy ezt az élből ellenszenves hozzáállást nem értem, amivel még mémek és viccek is televannak, hogy ellenségképet keresnek a lányos szülők a lányuk udvarlóiban. Én kifejtettem az ismerősnek, hogy szerintem ha valaki jól neveli a gyerekét és ezáltal bízik benne, akkor egy egészséges féltésen kívül nem csinál extrémebb drámákat. Erre az ismerős azt mondta, hogy azért mondom ezt, mert nem vagyok „lányosapuka”, de ha az lennék, akkor én IS(!!!) ezt tenném. És ezt olyan sziklagránitbetonbiztosan nyilatkoztatta ki, afféle ellentmondást nem tűrő hangon. Mintha nem is létezhetne olyan, hogy valaki valamit másképp lát, másképp gondol. De ugyanilyen dolog ez a kirepülés elköltözés, saját lábra állás téma is. Sok embernek eszébe sem jut, hogy nem csak retardált családok léteznek és előadódhat olyan, ahol a szülő és gyermeke nem a klasszikus felállásban „vérszívó-vs-hatalmifőlény” él, hanem szövetséges, testvéries, baráti és társi jellegű közösségben. Sokak nekimennek a fiatal felnőttnek, hogy micsoda mamahoteles ödipális pánpéteres mamakedvence, mert nem albérletben lakik. Aztán kiderül, hogy mondjuk együtt visz a család egy vállalkozást és birtokközpont jelleggel él együtt a többgeneráció és nem az a lételemük, hogy hogy keserítsék meg egymás életét. Sokaknak csak ezek a berögzött általánosító sztereotípiák vannak a szemük előtt, mintha másképp nem is létezne semmi a világon.

A fenti példák csak kiragadott dolgok, kb egy könyvnyit tudnék írni ezekről. Inkább az foglalkoztat, hogy vajon mi lehet a sok általánosítás mögött?

#sztereotípia #általánosítás #csordaszellem #konformitás

2019. jún. 14. 07:35

1/4 anonim

válasza:

Mert ez leegyszerűsíti számukra az életet, "fekete-fehérré" teszi, az ember azért általánosít, sztereotipizál, hogy a bonyolult világot leegyszerűsítse... Valamint ha már valamiről van ismerete, akkor rögtön megpróbálja kontextusba helyezni ha új ismeret jön, beilleszteni a leegyszerűsítésen alapuló világképbe.

Vannak emberek, akik nem ezt teszik, energiát szánnak valami vagy valaki megismerésére, nem hisznek el pletykákat vagy bármit és nem gondolják azt, hogy például valakiről elpletykált információ alapján bennük kialakult képnek köszönhetően "teljesen ismerik az illetőt".

Nagyon mennek a különféle tanácsadó könyvek is, amelyek univerzálisak igyekeznek lenni és meg sem említik, hogy "mindenkinek más lehet a jó esetleg", hiszen akkor hogy tudnák eladni, ha nem mondanák: "mindenkinek egyvalami a jó".

Sokak szenvednek az általánosítás miatti megítéléstől is, amikor nem tudnak egyéniségek lenni azért, mert van egy eltérő tulajdonságuk vagy bőrszín, bármi más, rögtön beteszik őket valamilyen kategoriába ránézés alapján és nem tudnak, nem lehetnek egyéniségek lenni ilyenek miatt.

2019. jún. 14. 08:13

Hasznos számodra ez a válasz?

2/4 Vree

válasza:

^Az a vicces, amikor valakit beskatulyáznak az egyénisége miatt, és mit fog csinálni? Kiírnegy kérdést, hogy “Miért ilyen bunkók az emberek?” Vagyis ugyanúgy általánosít.

De ha belegondolsz, nem érteletlen, amit tesz. Felismeri, hgy van egy álatalános trend, hogy valamire az emberek nagy része valahogyan reagált. Ez segít neki felismerni az ok-okozati összefüggéseket. És ez rendben is van. Baj tényleg csak akkor van, ha valaki átmegy előítéletbe, és már a kivételeket is megpróbálja eltagadni.

Látom megérintett a saját lakhatással kapcsolódó sztereotípia, de tucat ilyet lehetne mondani. Mikor veszítsd el a szüzességed, mennyit randizz és hogyan, mennyi időt tölts önszépítéssel, mennire legyél agresszív, milyen (elnagyolt) morális sztenderdeknek felelj meg (hány kérdés van naponta, ami kb. “van ez a komplex helyzetem, tudom hogy nem vet rám jó fényt, de szerintem érthető” mire a válasz “igen olyan vagy rohadjmeg”). Ezzel kapcsolatban annyi vigaszt tudok adni, hogy a neten nagyon ítélkező, egoista, beképzelt ember a valóságban, saját életében nyilván nem az, hiszen nem tudna funkcionálni. Csak kihozza belőle az anonimitás, hogy itt élje ki az alantas hajlamait, és névtelenül végre beszólhat a tízéves a nagy meláknak, a kisdiák a profnak, stb. A GYIK nem feltétlen pontos társadalmi keresztmetszet :p

Más ami a témáról eszembe jut: nyilván mindenki “magából indul ki”, és azt a világnézetet erőlteti a gyerekeire is. A “kitörés” egyik fő gátja, ha valaki életformát akar váltani, az az, hogy az illető környezete, sokszor jó szándékból, azt erőlteti, amit ő ismer, és megpróbál “megvédeni” a vélt kudarctól, ha saját ötletekkel próbálkozol. Nevetséges-sírós módon még a sikertelen életpályákat is továbbpasszolják az emberek, “mert az legalább biztos”. Aki ambíciózus a saját céljaiért, annak számítania kell rá, hogy hacsak nagyon nem szerencsés, szembe kell szegülnie a környezetével, akik próbálják visszahúzni, szeretetből, öntudatlan féltékenységből, biztonságvágyból, kivetített belső önutálatból és változástól félelemből.

Ugye két dolog határozza meg, hogy milyen életpályákat ismersz. Vannak a saját tapasztalataid. Mindannyiunknak egy élet jut csak, és legyen bármi kalandos, végül mégis szűk az egészben. A másik a másokról képzelt kép. Ezt megintcsak bekorlátozza egyrészt, hogy mi hol lógunk, milyen embereket kedvelünk, és ezzel milyen szűk körre esik rálátásunk. Másrészt pedig, hogy az emberek nagy része itt hazudik, mást mutat. Az emberek megjátsszák a sikerest, de nem osztanak meg intimebb részleteket. Sokan magazinokból, tv-ből szívnak fel hamis képeket. De akár egy ilyen hely mint a GYIK a neten is károsan hathat a világképedre.

Amit lehet tenni, hogy igyekszel megőrizni a szkepticizmusodat, a rendszeres önvizsgálatot, a nyitottságot, a (nem eltúlzott) képzelőerőt.