Ti szeretnétek gyereket?

Nem.

1. Egyszerűen nem vagyok anya típus, nincs türelmem a kicsi gyerekekhez, nem akarok foglalkozni velük, már a látványuk is taszít. 10 éves kor felett már oké, de az alatt nem tudom elviselni őket. Ha ilyen személyiség mellett lenne gyerekem, az csak neki lenne kínszenvedés.

2. Számomra más az élet értelme, a fő boldogságforrás. Utazni szeretnék, tanulni, kutatni, jobbá tenni a világot. Nem a szaporodás az életem célja.

3. Így is túl van népesedve ez a nyomorult bolygó, egy év alatt ötven év tartalékait éljük fel, ilyen ütemben rövid úton kiírtjuk saját magunkat. Nem hiányzik a Földnek még egy éhes száj, és nem hiányzik a jövő nemzedékének egy lepusztult Föld.

4. Az árvaotthonok televannak gyerekekkel, így ha esetleg mégis meggondolom magam (nem valószínű), akkor majd örökbe fogadok.

5. A terhesség és a szülés egész folyamata undorít, a gondolatától is rosszul vagyok. Nem csinálom végig.

Természetesen tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy én is megszülettem valahogy. Borzasztóan szeretem is az édesanyámat és minden tiszteletem az anyukáké, akik képesek ezt csinálni és jól is csinálni.

A párom is egyetért velem.

18/L

Régen elképzelhetetlennek tartottam volna, de már azt mondom, hogy kb 10-15 év múlva teljesen reális lenne, ha lesz egy régóta tartó boldog párkapcsolatom, illetve biztos anyagi egzisztenciám valahol nyugaton, pl Hollandiában. De én örökbefogadáson gondolkozom csak, vagyunk már így is elegen és túl sokaknak nincs otthona.

23/F

Egyelőre még biztosan nem, majd évek múlva talán. Én is csak azzal tudok jönni, amivel itt többet is: egyszerűen szeretem a mostani életem, a szabadságot, a függetlenséget, hogy csak saját magamért tartozom felelősséggel. Arra van időm, amire szeretném, és nem egy gyerekhez kell igazítani a napirendemet.

Plusz amúgy sem jöttem ki jól soha a kicsikkel, sosem tudtam eljátszani velük. Az üvöltő, hisztiző gyerekek látványa meg egyszerűen irritál.

Egy gyerek rengeteg lemondással és felelősséggel jár, amit kösz, de nem akarok bevállalni. Inkább ne legyek szülő, mint rossz szülő.

Még egy dolog: irtózom az orvosoktól, kórházaktól, mindenféle vizsgálatoktól. Csak akkor megyek dokihoz, ha nagyon nincs más választásom. Ja és baromira nem bírom a fájdalmat sem. A születésemen kívül eddig csak látogatóban jártam kórházban, de akkor is végig szorongtam. A terhesség, de főleg a szülés gondolata rettegéssel tölt el. Hogy állandóan orvoshoz járni 9 hónapon keresztül? (a vérvételről is rosszul leszek) Szüléskor lehet, hogy felvágnak, aztán összevarrnak? Több napig kórházban lenni? Már a gondolat is szörnyű.

Szóval a válaszom egyértelmű nem.

Persze, könnyen lehet, hogy majd idővel megváltozik. Persze jönnek sokan azzal, hogy nem leszek már fiatal szülő, de nem érdekel. Amíg ezek az aggályaim megvannak, addig biztosan nem fogok szülni.

28/L