Azok a nők, akik nem szeretnek nőkkel barátkozni, mit mondanak, miért nem?

Én nem szeretek.

Ettől még vannak nők, akikkel egy hullámhosszon vagyok, általánosban is lány volt a legközelebbi barátom, csak nem velük töltöm az időmet.

Lelki közelséget nem nagyon érzek velük, és a gondolkodásom sok dologban fiús, erős a bal agyféltekém, magas az IQ-m, kocka vagyok, stb., rengeteg nőt egyáltalán nem értek.

Nem vagyok fiús, nem is szeretem a férfiasnak gondolt dolgokat (pl. foci), de azt tapasztaltam, hogy a nők mindig kevernek, kavarnak, kibeszélnek, történeteket találnak ki. A férfiak nem. Velük lehet normális mélyebb témákról beszélgetni úgy, hogy nem azt figyelik, hogy majd mit pletykálhatnak rólad. Ez suli koromban tök jól működött, a legjobb két barátom fiú volt. Felnőttként már más. Egyrészt sok férfi nem barátkozni akar, hanem mást. Meg ugye ott van a sok rosszindulatú nő, aki pletykál, mert szerintük férfi és nő között nem lehet barátság.

Egyébként a még iskolában megismert fiú barátom most is az egyik legjobb barátom. Több mint 20 éve ismerjük egymást és soha semmi nem volt köztünk, fel sem merült.

Szóval röviden és a nőkkel a rosszindulatuk miatt nem szeretek annyira barátkozni.

Rossz tapasztalatok.

Sajnos ezzel az összes leeendő barátnőt is elmartam magamtól, nem tudok megbízni a nőkben.

Én olyan típus voltam mindig hogy egy legjobb barátnőm volt hosszú évekig, de mindegyik átvert,hazudozott,kevert, vagy csak szimplán otthagyott. És ezeket kb 5-10 év barátság után.

Férfi barátaimba meg sose kellett csalódnom, nem kevernek, férfiak is rohadt pletykásak csak még se kamut állítanak rólad, meg nem hazudtak a szemembe.

Meg nőknél a féltékenység is igen erős, ha a másik kicsit jobban néz ki, sikeresebb akkor már megy az áskálódás.

Hát ezért. Ovis korom óta az ellenkező nemmel értettem meg magam.

27N

Nem hogy nem szeretek, de furcsa nekem. Nők mellett feszélyezve érzem magam, úgy érzem meg kell felelnem valakinek (nekik?) úgy érzem fel kell vennem egy viselkedésformát és csak úgy tudok velük társalogni. Férfiak társaságában nincs bennem ez. Tudok hülyéskedni, beszélni, akármi. S nálam nincs az a dolog, hogy bárki félreértene. Érdekes de valahogy mindig ráérzek és ráéreznek a férfiak hogy csak havernőnek lehet engem kezelni és én örülök ennek.

Talán azért van, mert bátyámmal nőttem fel és folyton fiúkkal lógtam kiskoromban.