Ti mit gondoltok erről? Egy ilyen ember megérdemelte a második esélyt?

Hosszú.

Van egy barátom, aki egyedülálló apa. Együtt dolgoztunk akkor is, frissen az egyetem assszisztens volt, mint én, most ő egy pénzügyi szakértő a cégnél.

Úgymond a gyerek anyja lelépett. Illetve hát lemondott a szülői jogairól. Nem szorult belé sem sok anyai ösztön, sem sok hűség.

A barátom ezután megkeseredett, arrogáns ember lett. Kevesebbet járt össze velünk, részben emiatt részben a gyerek miatt. De nem volt egy jó apa. És a saját fiát nem bírta elviselni. Megkeserítette szegény gyerek életét. Folyton kiabált vele, szidta, távolságot tartott tőle. 15 éves korára ez a kölyök egy kezelhetetlen, iskolakerülő kis... Öhmm.. hát egy gazfickó lett, a haverjai is olyanok voltak. Sejtettem én, hogy rosszul érzi magát az apja miatt, de nem szóltam semmit. Gondoltam semmi közöm hozzá, azért mert bírom a gyereket. A keresztszülei viszont tök jók. A keresztapja szintén kollégánk, már főkökünk. Hozzájuk szaladt mindig ha volt valami, persze mindig bepanaszolta az apját. Amikor minden ok nélkül (legalábbis látszólag) szekálta az, vagy bántotta. Mármint szavakkal.

Nagyon szemét volt vele. "Kuss legyen!" "Ne pofázzál vissza!" "Ha mégegyszer meghallom eltöröm a gerincedet!" "Ne lássalak ma már!" "Takarodj ki" vagy ha bejött az irodába, jó előadta éppen miért kapott intőt de akkor is ez, hogy "hord el innen az irhádat!"

Rossz volt hallgatni, a barátomat meg is feddték egyszer kétszer, hogy lehetőleg ne munkahelyen. A középiskolás korában, nem részletezem, hogy hogyan, de kiderült valami, ami a biztosítékot végképp lecsapta nála. Hát a fia ... Nem csak a lányokat szereti... Alig bírta felfogni, és szerintem fel sem akarta igazán. Nem részletezem, még undokabb lett.

15 évesen egyszer szokásos módon megtiltotta neki, hogy kimenjen a haverjaival, de az kilógott persze. Várta éjszaka, nyilván, hogy elhegedüljön kicsit rajta. De az nem jött. Hajnalban telefonált nekem, hogy holnap nem jön be, mert a gyereket elütötte valami motoros, sokat ittak, valahol.. valamit. kórházban van. Másnap közöltem is a főnökkel.

De délután mégis bevetődött egészen összetörve. Kérdeztem, hogy 'na mi van'. Annyit mondott először, hogy nincs komoly baja, a motoros időben fékezett, gyakorlatilag csak fellökte. De kicsit megrándult a nyaka. De ami miatt összetört az olyasmi amire számíthatott volna: a gyerek üzente az orvosokkal, hogy nem akarja látni az apját. Ki nem számított erre? De meglepő módon a barátom egészen összetört. És ki ne gondolta volna, hogy többet az életben nem akar majd hazamenni a gyerek? De minden megváltozott.

Megint nem részletezem tovább így is hosszú, de ekkor az ürge mintha kicserélték volna. Nyitottabb lett, halál türelmes, sokkal nyugodtabb. És ma, úgyszólván minta-apuka. Ő és a fia cimborák. A gyerek elmúlt 18. Állandóan apa fia program van, sport, csavargás, nyaralás, kanbuli stb. És volt egy pár eset azóta ami azt gondolom szimbolikus. Kezdve azzal hogy 16 éves korában egyszer elcsavargott, és nem jelentette be, hogy kikkel, hova, mikor jön. Ez nem is baj, de hosszú hosszú órákig nem adott életjelet magáról. Apja majd felrobbant az idegességtől. Mire hazaért a srác azt hittük, most jön az ordítás, csatt egy sajtostejfölös, és? Egy frászt! Magához szorította, megölelte! Ekkor jöttem rá, hogy mennyire aggódik azóta, amióta rájött, hogy elveszítheti.

Ezenkívül egyszer valami nagy barom szívózott a kölyökkel, és az apja nem a fülét szaggatta ahogy azt hihettük volna, hanem a nagyobb barmot támadta és fenyegette. Szerintem ha nem csillapítják le megöli. Ekkor arra jöttünk rá, hogy az az agresszív majom aki volt, még mindig előjöhet de akkor ha meg kell védeni a gyereket.

Na mármost a helyzet fokozódik. A fia hazaállított nem olyan rég, pár hónapja, azzal, hogy szerelmes. Együtt akar járni valakivel, akkor egy bulin ismert meg. Mit gondoltok? Persze hogy egy pasival... Még engem is meg zavart, meg a keresztapját is, és gondoltam, hogy az alja agya most durran ki mint egy lufi. De nem! Azt mondta, hogy szeretne megismerkedni vele. Rosszul hangzott, még arra is gondoltam hogy ha hazaviszi a srácot, az alja páros lábbal elzavarja. De aztán elmesélte a kölyök a keresztapjának, hogy mi volt: a fater tök korrekt volt, kedves, rendes, jófej. És ez nem minden néhány hét múlva komolyabban is együtt jár a két kölyök, mindenki mutogat rájuk, meg röhög, de a barátom annyit mond erre, hogy neki most két fia van. Beszarás! És a fia arról is beszélt neki, hogy fél, hogy egyszer kigúnyolják, vagy bántják majd őket, nem ritka ha egyszer egy ilyen 'pár'. Az apja pedig azt mondta erre, hogy ő is gondolt erre, és semmi ok az aggodalomra. Aki majd bántani fogja őket, az 'előbb menjen próbafekvésre'.

Plusz: az érettségin és a ballagáson büszkén mosolygott rá az apja, és ez a látvány belém égett tényleg. De ez csak egy példa. A gyerek foci meccsein, meg kosár meccsein szintén. Mindezt azért meséltem el, mert ha nem a saját szememmel látok ilyet, akkor meg se hallom. De sok embert ismerek, sok barátom van, de ennél felemelőbb dolgot még nem láttam. Ti mit gondoltok erről? Ez egy spontán bizonyítéka, hogy jár a második esély?