Mit tegyek ha annyira jól rajzolok, hogy megszoktak vádolni, hogy másoltam?

Sajnos a válasz egyértelmű: lépj túl rajta. Egy ilyen támadás nagy sebeket tud okozni, nekem is volt részem benne - bár kicsit másféle, de szintén irigységből fakadt -, nincs rá semmilyen varázsszer. Elrendezed magadban, tudatosítod, hogy a másik egy tapló és mész tovább. A továbbiakban nem kérsz a véleményéből, hacsak nem építől kritika. Ennyi. Ha nagyon nem megy, segíthet a pszichiáter.

A többi fröcsögőnek üzenem, én pl. sosem voltam "önjelölt művészke" (ez tetszik :D), egyszerűen a magam örömére akartam zenélni, még csak nagy terveim sem voltak vele. A két számomra legfontosabb ember - a "legjobb barátnőm" és édes jó anyukám - irigységből kicsinált. A barátnő drága csak bevallottan irigykedett és minden alkalommal, amikor látott, hallott, vagy egyszerűen tudta, hogy zenélek, szemétkedni kezdett velem, látványosan került és hisztizett, hogy dicsekszem vele, holott szóba sem hoztam. Képes volt hetekig nem szólni hozzám. Édesanyám életemben nem adott volna egy dicsérő szót, direkt kerülte a témát is, cserébe ismerőssel dicsekedett folyton, hogy ő viszont millyen jó és akárhányszor felhívott, direkt szóba hozta őt - ha erre felhoztam magam, egyszerűen elnémult és témát váltott. Még csak azt sem kértem volna, hogy azt mondja, jól van kisfiam, csak vette volna tudomásul, hogy a világon vagyok. Egyszer találkozott egy tanárommal, aki áradozott neki rólam, édesanyám meg bólintott egyet közömbösen és megint csak témát váltott. Hidegzuhany volt. Hogy az igazán tehetségesek akkor is folytatják? Hogyne. Több hangszeren is játszottam, több tanárom, sőt, híres zenész ismerősöm is méltatott folyton, dicsértek, látták a karriert előttem. Úgy általában olyan gyorsan haladtam az anyaggal, hogy pár hónap alatt simán beértem mindenkit, aki évek óta oda járt. Csakhogy, beütött a krach. Nem bírtam tovább a lelki terrort. Gyakorlatilag elvesztettem két szerettemet a zene miatt, elkezdtem pánikrohamokat kapni, ha csak ránéztem a hangszereimre. Nem bírtam tovább csinálni, letettem mindet. Egyedül maradtam. Évekig nem tudtam zenélni, még azután sem, hogy megszakítottam a két gyökérrel a kapcsolatot, mostanában kezdek megint pötyögni, de csak magamnak és csak akkor, ha senki nem hallja.

Nos, ennyi volt a kis drámám, de remélem sikerült rávilágítani, hogy egyeseket érinthet lelkileg rosszul, ha csszekednek vele. És ehhez gyengébb idegzetűeknek bőven elég lehet, ha megvádolják azzal, hogy nem ő készítette, amit. Nem mindenki egyforma.

Nagyon jól rajzolok elképzelés vs valóság

[link]

Menj pszichológushoz. Viccen kívül. Egyáltalán nem ciki szakemberhez fordulni, ha egyedül nem megy.

22 évesen, férjezett asszonyként a középiskolás hülyeségeken kattogni nem célravezető dolog. Én úgy sejtem, hogy több is volt ott, mint az a pár rajz, amit elkészítettél.