Hogy lehet, hogy annyi embernek sikerül elvégezni az iskolákat, és mégsem képesek értelmezni egy szöveget?

Mind az általános, mind a középiskola, és nagyon sok esetben az egyetemi képzés is magoltat, seggeltet, bifláztat, nevezzük akárhogy.

Egy ilyen rendszerben egyértelműen nem az értő olvasás képessége a leghasznosabb, hanem a fotografikusé.

Ülsz a könyv felett, olvasod, a leírt szavakat kép szerűen elmented, aztán a vizsgán csak előhívod.

Kb olyan az ilyen emberek agya mint egy baromi nagy tárhelyű pendrive. Csakhogy a pendrive-ra mondhatunk akármit, az nem intelligens. Sok adatot tárol, sok adat hívható le róla, de nem intelligens.

Az értő olvasó ember hamar kifáradhat a tanulásban, és az elolvasottakat sokszor csak saját szavaival tudja visszaadni, vagy a legrosszabb: Nem érti meg a szöveget, így visszaadni se tudja.

A fotografikus memória viszont nem is törekszik megérteni. Pusztán fogja az infót, és mint egy fényképezőgép, vagy hangfelvevő menti. A telefonodon lehet hogy ott van mentve 500 oldalnyi szöveg lefényképezve, de attól még a telefonod nem tudja hogy mi az értelme annak a szövegnek.

Na ez alakul ki a legtöbbeknél, még az egyetemistáknál is.

Eredmény: Egy baromi unpraktikus képesség, mert lehet hogy a 10 féléves képzése alatt baromi hasznos ez a kis lifehack, de amint kikerül a munkaerőpiacra, azzal fog szembesülni hogy a munkáltatók nem a biflázó képességet keresik, hanem a gyors, célravezető problémamegoldási képességet, a több irányból megközelítésre való képességet, és a fentről érkező utasítások pontos, logikus értelmezését.

Ez minden szinten hiányzik az oktatási rendszerből, maximum néhány renegát tanár viszi a hátán iskolánként ezt a feladatot. Az ilyeneket jól meg is bámulja a tanár társadalom, mondván túl szabadelvűen tanít...

Hát igen, valami időtálló értéket is átadni merészel a tanítványoknak...

Szóval ezért van ennyi funkcionális analfabéta.

Lehet hogy 8-ban el tudta olvasni azt a mondatot, hogy: "Magyarország Közép-Európában fekszik", de ezt nem volt képes megérteni. A dolgozatban csak egy bizonyos formában feltett kérdésre lesz képes válaszolni, pl "Hol fekszik Magyarország?". De hogy mondjuk egy beszélgetésben értse, hogy a beszélgető partner mit ért Közép-európai országok alatt, na azt már nem érti. mert nem megértette a tananyagot, hanem egy adott kérdés formátum megválaszolásának módja szerint magolta.

De az ilyenek az élet minden területén ilyenek...

Elolvassa a tejberizs receptjét, vissza is tudja mondani, de megcsinálni már nem.

Csillagos ötöst írna a receptből egy dolgozatban, de érteni nem érti.

Az ilyenből természetesen soha nem lehet robot melónál többet végző. Aztán jön a sírás hogy nem tud elhelyezkedni, pedig ő egész életében összesen 17 évig koptatta a padot... Csak hát értelmetlenül.

Üdv: biosz szakos egyetemista

Azon kívül nagyon túl van tolva a 20. században szocializálódott emberek fejében a diploma presztizs értéke.

A régi világban még az érettségi is egy magas szintű műveltséget, és szellemi teljesítményt takart.

A 90-es évek legelején futó Szomszédok c. sorozatban (teleregény régiesen) pl van is valami ilyen mondat hogy "És az XY-nak még érettségije is van!", mintha ez ilyen eszetlen nagy dolog lenne.

Közben manapság az egyetemi képzés inkább hasonlít valami gyári futószalagra.

Előadásokon totálisan frontális oktatás szerint (tanár beszél, mindenki körmöl és csak passzív befogadó) elhangzik az anyag, ami aztán még bővíthető kötelezők megadásával, aztán ezt rábízzák a diákra hogy magolja be otthon. Oké, bemagolta, bemegy vizsgázni, ha írásbeli akkor egy része lehet hogy felelet választós, egy másik része többszörös felelet választós (pl az A, B, C igaz, a D és E hamis, vagy csak a De és E igaz, a többi hamis). Vagy reláció analízis (a mondat első és második fele is igaz, és logikai kapcsolat is van, vagy pedig a mondatnak csak az első fele igaz).

Esetleg valami ábra felismerés, bölcsész szakokon egykét dátum megadása...

Aztán szóbelin esetleg már nehézségei lesznek, mert ott saját szöveget kell megfogalmazni, de ott is vannak tanárok akik úgy hallgatják a felelőt, hogy csak X darab szakszó legyen belefűzve a mondandójába, és megvan a kettes.

Tehát abszolút nem megértésre való igényt tükröz a számonkérés rendszere.

Ez ey gyár. Sok helyen olvasni is hogy az egyetemek "diploma gyárakká" váltak... És van igazság a dologban...

A diploma csak annyit jelent, hogy a delikvens átment a vizsgákon és megfelelően le tudta hivatkozni a diplomamunkája idézeteit, mert ugyebár az önálló munkához már a tisztelt előadónak is bele kell ásnia magát a témába...

Csak a munkahely felvételi kérdését tudom idézni; “gratulálunk a diplomájához, most tessék elmondani, hogy mivel is foglalkozott eddig”

Ahogy a többiek mondják. Sajnos sok intelligens ember nem is jut el az egyetemekre, csak ezek a magolózseni majmok, mert az igazán tehetségesek valahogy nem kompatibilisek ezzel a kiherélt oktatási rendszerrel.

Én pl., azért nem mondom, hogy egy Einstein vagyok, de jó logikai, értelmezési és problémamegoldó képességekkel áldott meg a sors. Kiugrottam már egy OKJ képzésből, az egyetemet meg sem merem próbálni (bár inkább a "jó" idegrendszerem miatt félek tőle, nálam egészségesebbek is nehezen viselik).

Egyszerűen míg a többiek jegyzetelnek, én figyelek és tanulok. Értelmezem az elhangzottakat. Otthon általában elég csak átolvasni az adott anyagrészt, mert addigra saját szavakkal vissza tudok mondani mindent. Nos, ezen a bizonyos képzésen az összes tanárral összetűztem, mert "lustultam" órán, én szemét figyeltem, ahelyett hogy leírtam volna a ppt fájl pársoros szövegeit - amit később a tanár úgyis elküldött ugye -, nem mellesleg magamnak kellett otthon kutatómunkát végeznem, mert az ott átadott tudás egyenlő volt a nullával. Amikor kiderült, hogy ez így is fog maradni, egyszerűen dobbantottam. Ez vicc. Talán majd később elvégzek egy pár hónapos gyorstalpalót, hogy legyen valami papírom.