Magyarországon miért ekkora probléma (sok embernek) értelmezni egy rövidebb szöveget vagy érvelni?
Jöhetnék a munkahelyemmel (irodai munka jobbára reálos végzettségű emberekkel vagy nem reálos ügyintézőkkel kerülünk kapcsolatba), ahol hiába küldünk teljesen értelmes levelet, ímélt, szinte mindig telefonon végig kell mennünk utána minden soron és újra elmagyarázni.
fórumokon ugyanezt látom: jobbára úgy kezdik a hozzászólását, hogy "több diplomás nő vagyok", "tanult ember vagyok", aztán csupa olyanra reagál, amit senki nem írt és a létező összes érvelési hibát elköveti.
amikor külföldi ügyfelekkel beszélünk, vagy külföldi fórumokra írok, elvétve ütközök ilyen problémába.
a másik meg talán egy másik kérdés témája inkább, de olyat sem látok külföldi oldalakon, mint itt: szmájlizva, gúnyolódva írnak le csupa butaságot.
a sejtésem szerint az alapfokú oktatás problémáira vezethetők vissza az okok, de érdekelnek más véleménye is.
A kiváló magyar közoktatás eredménye ez a sok analfabéta.
A lányomat pl. egy olyan tanár tanítja magyar-irodalom tárgyakból, aki képtelen úgy megfogalmazni a dolgozat feladatait, hogy az értelmezhető is legyen. Hiába tudja az osztály az anyagot, hármasnál jobbat alig ír valaki, mert a feladatokat ha akarom így, ha akarom úgy értem. Már szülőin is volt erről szó, fogadóórán is voltunk bent többen, semmi változás. És ez egy tanár... Mit vársz a többi embertől?
Általános külföldi fórumokon van a legtöbb sületlenség, troll és elmebeteg. Reddit, Youtube komment szekció, Answers, Quora, Facebook, BB, ismerős? Tiszta zártosztály van ott, ahol nem alkalmazzák a legszigorúbb kontrollt és ahol alkalmazzák, ott is előfordul (Reddit incels, redpill, feminism, niceguys, cringe...).
Valami nagyon belterjes helyre írhattál néhány taggal, ahol nincs jelen mindez.
# 2/2
nyilván országa válogatja, de nekem elég megdöbbentő, hogy sokkal könnyebb megérteti vmit mondjuk egy cseh emberrel angolul, mint az anyanyelvemen diplomás, elvileg értelmes emberekkel.
# 1/2
a legtöbb humán szakon bőven elég, ha tudod az anyagot és levizsgázol belőle, azt, hogy milyen pszichológus/tanár/óvónő leszel, már senkit nem érdekel.
sőt a közelmúltban több olyan nővel is beszéltem, aki tudja magáról, hogy alkalmatlan óvónőnek, de arra a szakra tud csak bejutni. és el fogja végezni. és óvónő lesz belőle.
Arról, hogy külföldön miként van ez, nem tudok nyilatkozni, viszont itthon én is érzékelem a felvázolt problémát, és szintén arra jutottam, hogy az oktatás erősen felelős ezért.
Mikor a fiam elsős volt, egy nap azt kérdezte tőlem: „Miért nem szabad az iskolában kérdezni?” Eléggé megdöbbentem, és kicsit utánajártam a többi szülőnél, az ő gyerekük is így éli-e meg a szitut. Kiderült, hogy igen, a tanító nénik mindig idegesek lesznek, ha valaki órán, az anyaggal kapcsolatban feltesz kérdéseket (sőt, még a leckeírás alatt is, ha valaki segítséget kért, elintézték azzal, hogy „ha figyeltél volna órán, tudnád”). Ezzel szép lassan leszoktatták őket a kérdezésről. (A sajátomat arra buzdítottam, kérdezze meg itthon, amit bent nem tud, és szerencsére sikerült fenntartani benne az érdeklődést.)
Ez csak egy saját tapasztalat, és nyilván ilyen mértékben nem minden iskolára igaz, de elég jellemző szerintem.
És nem csak az alapfokú okatásban van ez. Ahogy Feldmár mondta még ezer éve, mikor elkezdett Mo-ra járni: „Nagyon meglepődtem azon, hogy az egyetemi diákokat itt, Magyarországon hallgatóknak hívják. Nagyon megijesztett, hogy ti csak hallgatni fogtok. Ez nagy baj lesz számotokra, mert én nem fogok mindig beszélni. Sokkal jobban szeretem a párbeszédet, mint a monológot. Velem lehet vitatkozni, nyugodtan megengedhetitek magatoknak azt, hogy mást gondoljatok, mint én.”
Egy felnőttoktatásban tanító ismerősöm azt mesélte, ő azért vitte alapítványi suliba a gyerekeit, mert látta, hogy igen sok, állami okatásban részesült 18 évesnek alapvető gondjai vannak a kommunikációval, hiába buzdít ő véleménynyilvánításra, ettől megrettennek a srácok, a másik pedig az, hogy képtelenek csoportban dolgozni (számunkra ez azt jelenti, hogy 1 megcsinálja a feladatot, a másik 4 meg nézi – és most nem a sokszor megmosolygott, úgy szélén lapátot támasztó munkásokról beszélek). Minap olvastam egy exwaldorfos leírását is arról, hogy ugyanezt tapasztalta, mikor „normál” oktatásban részesültekkel járt egy OKJ-s tanfolyamra.
Ne értsetek félre, nem akarom a tanárokat hibáztatni mindenért, megértem, hogy 30+ fővel meglehetősen nehéz értelmes párbeszédet folytatni (és az oktatás egyéb gondjait is).
Amit a munkahelyek világában én tapasztalok, az az, hogy sokan minél hamarabb túl akarnak lenni a feladatokon (talán mert nem szeretik a munkájukat?), ezért nem gondolják át a válaszaikat, csak gyorrsan odaböffenek valamit. Az már, hogy valaki egy munkafolyamatban tisztában legyen az utána következő feladatával, és ezért igyekezzen minél érhetőbben „továbbadni” a saját munkáját, szinte extrém elvárásnak tűnik.
Van egy olyan gyanúm is, hogy a magyar társadalomba nagyon mélyen bele van égve a szervilizmus. A gyereknevelésben alkalmazott, a „felnőtteknek mindig igazuk van” közhely, a főnöktől való rettegés nem ritka, és ez a légkör sem támogatja az önálló gondolkodást. Végülis, ahogy az 5. hozzászóló írta, ezek mind stresszt okoznak, amiről tudjuk, hogy debilizál…
Ami még felmerült bennem: a szövegértési nehézségeket az olvasás hiánya is okozhatja. Nem tudom, az előző generációkban miként volt ez, de a jelenlegi kiskamaszoknál azt látom, hogy igen keveset olvasnak (nem a társaik „hehe, hülye vagy”-szintű Viber-üzeneteire gondolok nyilván). Bár persze elvileg a számítógépes játékok, netes infók megértéséhez is szükség van szövegértésre…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!