Mégis miért van ennyi bunkó, irigy, paraszt ember Magyarországon? Ez vajon a világra kiterjedő probléma, vagy "hungarikum"?
Nagyon elszomorít,és elkeserít ez. Nem lehet az emberekkel beszélgetni, mindenki lenézi a másikat, vagy irigy a másik sikereire, stb.
Sokszor próbálok kedvesen, megértően fordulni mások felé, mégis a szimpla bunkóság, lenézés, kioktatás van.
Nyilván nem mindenki ilyen, közel sem. De az emberek nagy része sajnos...
Engem ez baromira elkeserít, mert hiba próbálkozom kedvességgel, nem is akarok sokszor már emberek közé menni, mert kiábrándultam úgymond már, legalábbis kezdek. Sokszor úgy érzem, én rontok el valamit, vagy csupán "vonzom" az ilyen embereket.
Az én környezetem is tele van ilyen f@5zfejekkel. Szerencsére van pár ember akivel jóban vagyok. De tényleg kevés.
Mondanám hogy a többieket leszarom de..... nem mert az iskola is tele van, nap mint nap muszáj kapcsolatba kerülnöm velük.
Szerintem, kérdező, ezt a te saját korosztályodon mérted le. Náluk érthető ez a fajta viselkedés, hisz a neten szocializálódtak.
30 éve egymást érték a céges bulik. Összedobtuk a pénzt, vagy ki-ki hozott hozzávalókat. Főztünk, ettünk ,ittunk, beszélgettünk. Gyakran valamelyikünk tanyáján kötöttünk ki, borozgattunk, barátkoztunk. Mindenki tudott mindenkiről. Ha valamelyikünk építkezett, tuti, hogy legalább 4-5 kolléga volt ott minden nap maltert keverni, vagy betont hordani. Ma már más szelek fújnak. Sajnos.
Nem csak a saját korosztályomon mértem le, sajnos.
Ez éppen egy mai esemény kapcsán merült fel bennem, és fogalmazódott meg ilyen konkrétan:
Ma voltam próbamunkán egy gyár kifőzdéjén. Rengeteg ember, mindenféle korosztály. Senkit sem ismertem.
3 óra alatt amikor 5. alakalommal ordítoztak velem úgy, hogy nem én hibáztam (!), akkor betelt a pohár, és visszaüvöltöttem (nem számítok hívásra, hogy üdvözlünk köreinkben)
Pedig a lelkemet kitettem, nem hibáztam, és azért beszéltek velem minősíthetetlenül, mert azt csináltam, amit mondtak, hogy csináljak...(ez így viccesen hangzik, de így volt)Egész nap meg sem álltam, mindent megtettem, és úgy, ahogy kell, nem voltam lassú, mégis mindenki (1% kivétellel) úgy beszélt, mintha a kutyája lennék. Pedig próbáltam beszélgetni, mikor épp volt 1,5 perc szünet, kedvesen, nem tolakodóan, és akkor is csak bunkózást kaptam...nagyon elszomorított ez az egész
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!