Ti hogy viselitek a magányt?

Hosszabb ideig tartó? Hm... Olyan 4-6 év már ér?

Egyébként egyre jobban. Rájöttem, hogy sokkal kényelmesebb így.

Néha de. Aztán körbenézek az emberek közt, buszon, utcán, munkahelyen, boltban és rájövök, hogy áh nem, mégsem.

Ezt olyannyira komolyan, hogy 1 - a rokonaimmal se tartom inkább a kapcsolatot, mert nem csak egyszerű lelked, de még rosszindulatú érdekemberek is. Plusz volt valaki, aki most akart volna velem összejönni, aztán rájött, hogy nehéz eset vagyok és talált gyorsan érdekesebbet (és könnyebbet - annyira, hogy 3 hónap alatt a fél cégnek megvolt). Mindezt az orrom előtt. Aztán pár napja meg jött, hogy kuncsorogjon nálam, hogy hát őt még mindig érdeklem. Uhm. Anyukád jól érzi-e magát? Úgy elzavartam, mint a fene. XD

Szóval nem, ilyen emberek nem hiányoznak. Normálisat találni manapság? Nem hiszem. Azok vagy öngyilkosok lesznek, vagy érzelmileg annyira szétcseszettek (mint én), hogy már rendesen funkcionálni se tudnak - viszont ezek az emberek eltűnnek a több tucat álbeteg között. (Akik ugyanannyira leamortizálódnak, de tized annyi problémától - na velük megint csak nem foglalkozom, mert bocs, de a gyengeség undorít.)

Nos, igen. Ez emberek utálni is szoktak. Ééééés nem bánom. :)

Nem tudom, de én rohadt jól elvagyok magamban. Jó, nem tagadom, hogy néha 1 ember hiányzik mellém, de pont nemrég gondoltam bele, hogy én nem biztos, hogy meg is tudnék bárki mellett is lenni, főleg, ha még gyerek is lenne...

Szóval jobb a szabadság.