Milyen érzés lehet körözés alatt álló bűnözőnek lenni? Meddig lehet bujkálni így?

Attól, hogy valakit köröznek, még nem biztos, hogy bűnöző. El sem hinnéd, milyen marginális hülyeségek miatt rámennek az emberre a zsaruk Magyarországon. Elég, ha mondjuk nem kapsz meg egy idézést, mert valami hülye bürokrata a régi címedre küldte ki, és már ki is találják, hogy úúúú, biztos szökni akarsz, és kiplakátolnak a police.hu-ra. Magyarország durva rendőrállam, csak ezt a magyarok többsége fel sem fogja, mert annyira természetes része az életnek nemzedékek óta, hogy akin egyenruha van, az bármit megtehet.

Én Kanadában élek, és mint "körözött bűnöző" menekültem ide. Ebből a körözés igaz, a bűnöző nem. A rövid történet, hogy rám fogták, hogy megtámadtam egy szegény ártatlan drogos bűnözőt (egy igazit), aki orvosilag bizonyítottan agresszív személyiségzavartól szenvedett. De nem ez volt az első ügyem, politikai okokból már 2006 óta zaklatott a rendőrség. 2007-ben is kommandósokkal tepertek le, és kikiáltottak terroristának, összehordtak minden hülyeséget rólam, hogy bombákat csináltam, tömeggyilkosságra készültem. Az a koncepciós per végül elbukott a bíróságon, nekem meg akkor kellett volna lelépnem az országból, nem pedig elhinni, hogy győzött az igazság. Nem győzött, csak elképesztő mázlim volt, mert nem tudták rám húzni a kamu vádakat. Később egy csomó más baromsággal betaláltak, az elmúlt tíz évem a bíróságokon töltöttem.

Nos, velem pont az történt, amit a kérdésben írsz. Felkerültem az európai körözési listára, és bár tízmillióm nem volt, azért nem üres zsebbel indultam el. Fél évig voltam előzetesben, utána még fél évig házi őrizetben, közben rám húztak két felfüggesztett börtönbüntetést, hogy biztosan meglegyen a letöltendő a főtárgyaláson. Nem vártam meg: amint feloldották a házi őrizetet a tárgyalás előtt, irány az országhatár. Lehet, hogy a kanadaiak visszatoloncolnak, de akkor sem fogom hagyni magam. Az ügyész hét év letöltendő fegyházat kért rám egy betört orr miatt. Persze, majd megrohadok a sitten az ő kedvéért ártatlanul...

Az elmúlt években elég jól megismertem a rendőrség és más hatóságok működését, nagyjából tudom, mit tudnak lenyomozni és mit nem. Nem árulok el nagy titkot, hogy nem túl sok mindent. A magyar rendőrség kizárólag erőszakos és arrogáns megoldásokat ismer, ha gondolkodni kell, ott megáll a tudomány. Ha bizonyíték kell, betörnek ajtókat, összevernek, megfenyegetnek gyanúsítottakat, néha tanúkat is, de ha össze kell adni egyet meg egyet, akkor állnak és néznek, hogy hú, ez mi? Akkor előveszik a hivatalos arckifejezést, és elkezdenek kuncsorogni társszerveknek, külföldi hatóságoknak, hogy légyszi, dolgozzatok már helyettünk, mert "közérdek". Többször pattintják le őket, mint hinnéd. Külföldön eleve ritkán veszik komolyan a magyar hatóságokat.

Amikor leléptem, még nem köröztek, így jutottam el Kanadába. Londonban kiderült, hogy teljesen törvénytelenül felvettek az utazásban korlátozottak listájára - ezt ugyanis csakis bíróság rendelheti el, jogerős határozatban - és az útlevelem lejelentették az Interpolnak, mint lopottat. Szerencsére a kanadai határőrök sok ilyet láttak már, tudják, hogy szar országokból ritkán érkeznek szabályosan a menekültek, beengedtek az országba. Már több hónapja itt voltam, amikor a magyar bíróság felébredt, és üvöltve kiadták az összes elfogatóparancsot, amit csak tehettek: országos, európai, Interpol... Természetesen írtak kiadatási kérelmet is, és azt hitték, rögtön hozhatnak is haza vasra verve, lehet majd mutogatni a híradóban, hogy húúú de ügyesek is ők. Annyira nekidurálták magukat, hogy gyorsan el is ítéltek a távollétemben két év letöltendőre. Aztán jól pofára estek, mert Kanada kiröhögte őket, és el sem indították a kiadatási eljárást. Sem az ítélet, sem a tárgyalás nem felelt meg a legelemibb szabályoknak sem, teljesen önkényes volt az egész. Azóta is itt élek, és az ügyészség feldughatja a vádiratát.

Azért ez egy kicsit rázósabb volt, mint így leírva tűnhet. Másfél évig minden nap azzal keltem, feküdtem, hogy na, vajon holnap jönnek-e letartóztatni, mi lesz ennek a vége, lesz-e még normális életem valaha. Hát, lett. A másodfokú bíróság egyébként visszavette a büntetésemet felfüggesztettre. Nem szívjóságból, hanem mert nem tudták volna megmagyarázni, hogyhogy jogerősen elítélve sem tudnak hazahozatni Kanadából.

Ha egyszer sikerült lelépned, és kimentél Európából, gyakorlatilag nyertél. Ha nem vagy NAGYON hülye, nem fognak megtalálni. Odahaza megy a parasztvakítás, hogy a magyar rendőrség bárkit megtalál a föld alatt is, de valójában ez nincs így. Akkor szoktak elkapni valakit, ha rajta van az Interpol-körözés, és külföldön is elkapják egy bűncselekménnyel. Így találták meg például Magyar Róbertet, a Fekete Sereg vezérét Andorrában. De még az európai országokból sem megy könnyen a kiadatás. Már volt egy csomó bírósági döntés, például Németországban, hogy Magyarországnak és Romániának nem adható ki senki, mert olyan borzalmasak a börtönviszonyok, hogy az kínzásnak számít (ezt aláírom), illetve mert nincs jogállam, nem törvényesek a bíróságok. Vagy ott van "Bróker Marcsi" esete. Hogy verte magát az ügyészség, hogy húú, látjátok, hazahozattuk őt Belize-ről, a mi kezünk mindenhová elér, bizony... csak aztán ő is megszólalt, és közölte, hogy a nagy lófaxt hoztatok ti haza, saját magam jöttem feladni magam, mert elfogyott a lóvé.

Szóval összefoglalva, ha van tíz millád és egy érvényes útleveled, meg egy csöpp eszed, akkor viszlát, Magyarország, és felejtsd el az egészet. Ha Európát elhagytad, alig van esélyük, hogy megtaláljanak.